A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)
RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - Hellebrandt Magdolna: Az ózdi régészeti gyűjtemény
régész 1956. október 15-én két és fél oldalon, 39 pontban foglalta össze a leltárkönyv hiányosságait. Az első pont: a leltárkönyv számozatlan, bekötetlen, 29 ívből áll. A második pontban megállapította, hogy hiányzik a leírás 51.1.1— 51.8.374-ig, tehát a leltárkönyv első tétele 51.8.375. A Herman Ottó Múzeumban azonban leírókartonon 23 szerepelnek a lelőhely és az ásató nevének feltüntetésével tárgyak leltári szám szerint 51.1.1—170.. 51.2.1—66., 51.3.1—41.. 51.4.1, 51.5.1—17., 51.6.1—9. Ezek a kartonok a későbbiek során nagy szolgálatot tettek. A leletanyag egy része 1968-ban került leltározásra Miskolcon. Kemenczei Tibor a kartonok és a tárgyakon levő leltári számok segítségével azonosította az új szám szerint Lsz. 68.1.1—48-ig és 68.2.1—14-ig tételeket. 1972-ben bekerült az anyag nagy része. Még Egerben átnéztük Rozsnyói Mártonnal, s a mellettük levő cédula, illetve Rozsnyói emlékezete alapján hitelesítettük. Miskolcon restaurálás után elkezdtem azonosításukat a kartonokkal. Ez 243 tárgy esetében sikerült. Érdekes, hogy az anyaggal együtt a leltárkönyv pár szakadozott lapja szintén előkerült, 2 ' 1 s éppen abból a részből, mely a fentebb említett ellenőrzés során nem volt meg, és kartonmásolata sincs, így Lsz. 51.1.748—764.. 51.1.782— 798.. 51.3.646—656. A meglevő tárgyak és e leltárkönyvi lapokból azonosítható volt például: Mindkét kőeszköz Lénárddaróc lelőhelyről származik. Néhány darab pattintok bekerült ezzel az anyaggal a subalyuki hányóból Lsz. 73.11. 338—341. 1933-as gyűjtés, és Görömböly-Melegoldal lelőhelyről Lsz. 73.11.375—378. Segítségemre voltak dr. Saád Andor eredeti felvételei és rajzai az ózdi kőeszközök kvalitásosabb darabjairól. 25 Ez az anyag azért jelentős, mert megörökített darabjait máshonnan már nem ismerjük. Lelőhelyük: NekézsenyHatártető és Nagymáltető. Bükkmogyorósd és Ózd-Kőaljatető. Ez utóbbi lelőhelyről származó két darab számát és 1:1 arányban készült rajzát, méreteit összevetve a kartonokon levő leírásokkal 1951.1.1. és 1951.1.9. leltári számokkal azonosnak találtam (1. kép a—b). A terület kőeszközeivel Rozsnyói Márton foglalkozott egy cikkben, mely az Egri Múzeum Évkönyvében jelent meg. 2<i Vértes László is említi (Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest. 1965. 216.), hogy Rozsnyói Mártonnal gyűjtött Csokvaomány-Határtetőn és Bükkmogyorósdon kőeszközöket. Neolitkori ózdi gyűjtemény anyagra való hivatkozást találunk Korek József—Patay Pál ismert közös munkájában. 2 ' Ma valóban van a miskolci gyűjteményben Sátáról és Bótáról bükki kerámia. Bótán, a falu végén talált Rozsnyói, Királd felől jövet a felszínen telepre utaló cseréptöredékeket. Lsz. 73.11.297—334., például 2. kép 1—11. Talált még: régi szám 51.3.649. 51.3.653. uj szam 73.11.179. 73.11.180. Királd és Kiskapud közötti völgyben Sáta-Salamontető Lsz. 73.11.390—402. 73.11.458—461.
