A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: A felszabadulás előtti Mezőkövesd

egymástól jókora távolságban. A 20—40 holdas gazdák 30—40 szétszórt parcellán gazdálkodtak. A tagosítatlanságnak egyéb káros következményei is voltak. A rengeteg mezsgye folytán hatalmas volt a kihasználatlan terület, ami Mezőkövesden 900 holdra volt tehető. A gazdáknak sok improduktív utat kellett megtenniük, hogy szétszórt parcelláikat megművelhessék. Az akkori rendszer mellett egy 15 holdas gazda teljes hónapot veszített ilyen módon. Az állatállomány ijesztően kevés volt. következésképpen a tárgya is. A trágyakezelés is helytelen volt. A gazdasági iskola igazgatójának számítása szerint a mezőkövesdi szántók termőerejének fenntartására kb. 3800 kifejlődött szarvasmarha, 1800 db anyakoca, 4800 db vegyes korú malac lett volna szükséges. Ezzel szemben Mezőkövesden 1938 tavaszán csak 1046 tehenet, 365 növendékmarhát, 249 anyakocát és 118 vegyes korú malacot írtak össze. A tagosítatlan birtokállomány megművelésére lényegesen nagyobb lóállományra lett volna szükség. Baromfiállományuk szintén kevés volt. Végeredményben Mezőkövesden akkor minden 10—12 holdra esett egy számosállat (500 kg-os állatcsoport), holott minden 2—3 holdra kellett volna ennyinek jutni. Birkaállományuk pedig majdnem teljesen kipusztult, 122 darabra apadt. Trágyakezelésük teljesen helytelen módon történt, mindössze néhány betonos trágyagödör volt a nagyközségben. A matyó sokkal inkább saját faluját trágyázta, mint földjeit. A nagy sietséggel kihordott trágyát általában azonnal széthányták, az ott kiszáradt. Mire beszántották, csak értéktelen szalmakorhadék lett belőle. Ugyanilyen siralmas állapotban voltak a legelők is. A 830 holdnyi legelő kiaszott, kezeletlen volt, távol a nagyközségtől, s így az állatok a sok járkálással a felvett kalória felét elhasználták. Tejhozamuk csekély volt. A háromnyomásos gazdálkodás, a tagosítatlanság, a trágyázás elégtelensége és a többi hátráltató tényezők a földek termőerejét kimerítette. Feltűnő volt a kertkultúra hiánya. A matyó család a fenti gazdálkodás mellett nem ért rá kertészkedni, a summás meg távol lévén, úgyszintén nem. Akadályozta a kertészkedést az is, hogy a gazdák bent csépeltek és kazlaikat — már csak tűzrendészeti okokból is — távol kellett rakniuk egymástól. A még szabadon maradt, akár 1/2—3/4 holdnyi belsőségeiket (a falu perifériás területein) megint csak búzával vetették be. A falu központi területén az óriási, és a legszegényebb rétegek kezén maradt földterületen, a lakássűrűség folytán kertészkedésre alig lehetett helyet biztosítani. A gazdasági iskola egykori igazgatója az alábbiakban foglalta össze a sürgős teendőket: A kisbérleti rendszer bevezetése. Az ilyen módon megalakult földbérlőszövetkezetekkel egyszerűbben és gyorsabban lehetett volna segíteni a bajokon, mint a telepítéssel. Itt jegyezzük meg, hogy Mezőkövesd népsűrűsége 1930-ban 213,5 volt km

2-enként. Ez óriási sűrűséget jelentett, mert a 10 000-nél nagyobb lakosságú községeinkben ugyanez a szám 106.2 volt. Az európai államok között csak Belgium és Hollandia mutatott fel nagyobb népsűrűséget. Ez a kövesdi óriási népsűrűség földművelő rétegre vonatkozott, s ez már magában véve is kizárta azt, hogy ilyen elmaradt gazdálkodás mellett az óriási falu megélhetése biztosítható legyen. A tagosítás keresztülvitele. A termelési rendszer átszervezése. A termőföldek nyershozamának fokozása. Nagy jövedelmet biztosító üzemágak beveze-