A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dénes György: A teresztenyei Baksa-híd

oklevél, hogy a Baksa hídja nevű helyen a Lászópataka folyó mindkét partján határdomb áll. Ezek szerint tehát lehetséges, hogy Égerszög hosszabb lakatlansága idején a fahíd elpusztult, de helyét továbbra is így emlegették. Hogy mióta nevezték e néven a patakot átívelő fahidat, azt ma már nem tudjuk tisztázni. Feltehetőleg egy Baksa nevű személyről nevezték el, de hogy ki volt az a Baksa, akinek a nevét a híd megőrizte számunkra, aligha fogjuk tudni már kinyomozni. Talán egy régi birtokos lehetett, vagy az építést elrendelő királyi ember, vagy talán az egyik határos falu villicusa? De az is lehetséges, hogy a készítőjéről kapta nevét, aki talán egy ácsmunkában jártas vasolvasztókovács vagy a vasolvasztáshoz szükséges faszenet égető favágók-szénégetők egyike lehetett? Akárki is volt a hét. nyolc vagy kilenc évszázaddal ezelőtt élt Baksa, de ez a kis híd azóta is fenntartotta nevét. Ami a híd pontos helyét illeti, az az 1324. évi oklevél szerint a Telekes felől jövő és a kánói határon haladó Bércúíon (gerincű

ton) levő kánó—szőlősardó—égerszögi hármas határtól a Lászó patakához északi irányba lefutó égerszög—szőlősardói határnak a patakkal való metszéspontjában volt. Nyilván akkor is itt vezetett le a Bércútról a völgybe az út, akárcsak ma, ezért is nevezik az út mentén elterülő szántóföldet Lejáró-dűíőnek.

1

' A patak partján ezen a helyen van ma is, mint 650 évvel ezelőtt a szőlősardó—égerszög—teresztenyei hármashatár. Szőlősardóról a patak déli oldalán vezetett a Baksa hídjáig az út, mert a Lászó-patak északi oldalán, a Teresztenyei-patak betorkollásának környékén nagy kiterjedésű vizenyős terület húzódott. A Szőlősardóból jövő út a Bércútról levezető úttal a hídnál egyesült és a hídon át haladt a patak északi partjára, ahol kétfelé válva nyugatnak Égerszög, északkeletnek Teresztenye faluba vezetett. Ezt a képet tükrözi még az első katonai felvétel 1784-ben készült térképlapja is.

18 A XIX. század első felében épülhetett meg Szőlősardótól Égerszögig a pataknak mindvégig a déli oldalán húzódó újabb út; a második katonai felvétel térképlapján már így látható.

1

" A szőlősardó—égerszögi útból Teresztenyére bekötő utat alakítottak ki, amely a korábbinál kb. 350 méterrel keletebbre épített hídon át keresztezte a patakot. Ennek az újabb hídnak a felépítése fölöslegessé tette a hármashatáron állott régit. Azt a — minden bizonynyal fából épült — hidat vagy lebontották, vagy sorsára hagyva rövidesen elpusztult. Szerepét és nevét az új híd örökölte. Ezt az állapotot rögzítik már az 1851. évi szőlősardói és az 1857-ben lezajlott teresztenyei kataszteri határjárások jegyzőkönyvei.

20 Mindkettőből kitűnik, hogy az égerszög—szőlősardó— teresztenyei hármashatárponttól a patak déli partján húzódik Teresztenye és Szőlősardó határvonala, amely a hármashatártól 353 lépésre keletre metszi a teresztenyei határjárás szerint a Baksahídja, a szőlősardói határjárás szövegében a Baksa híd útját. Napjainkban már műút halad Szőlősardóból Égerszögre a patak déli oldalán és ebből ugyancsak műút vezet be Teresztenyére. A kis betonhidat, amelyen át ez utóbbi keresztezi a patakot, ma is Baksa hídjának nevezi a környék népe, akárcsak a 650 évvel ezelőttit.

21 A híd az évszázadok alatt sokszor újraépült és nem is mindig pontosan a korábbi helyén, de a neve, amint azt az 1324. évi határjárást rögzítő oklevél is bizonyítja, 650 év óta változatlanul őrzi a régmúlt ködébe tűnő Baksa nevét. DÉNES GYÖRGY