A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - Gádor Judit: Középkori templom és temető az edelényi Csebidűlőben

kapcsokat, melyek a koporsódeszkák összeerősítését szolgálták. A 16. és 66. sírokban a koponya alatt találtunk ilyen vasalásdarabokat. A 16. sírban a feltételezett koporsó jobb oldalánál fekvő vaspánt valószínűleg a ládaszerű koporsó zárópántja volt. Az egyik gyermek sírjában (75. sír) egy töredékes vaskés feküdt a koponya szemgödre felett. A tárgy sírba helyezését valószínűleg az a hiedelem magyarázza, hegy a hegyes vastárgyaknak rontásűző hatást tulajdonítottak, és különösen a gyermekeket védték ilyen módon. A keresztény temetőkben megfigyelhető ilyen szokások a néphitben gyökerező pogány eredetű hiedelmek tárgyi bizonyítékai. A templom nyugati falától 5.80 m-re, az északi faltól 2X3,5 méteres csontgyűjtő — az ún. ossarium — került elő. A középkorban a temető a templom belsejében és a templom körül viszonylag kis helyen húzódott. Hely hiányában a halottakat egymás fölé temették és az újabb sírok ásásakor előbukkanó, régi sírokból származó csontokat az ossariumba temették el újra. Az ossarium egyes esetekben a templomhoz csatlakozó épületrészben kapott helyet, máskor a templomfai mellett, vagy a templomtól távolabb ásott gödör alkotta. Az általunk feltárt csontgyűjtőnéi építményre utaló nyomokat nem találtunk. Hasonló ossariumokat tárt fel Bálint Alajos a kaszaperi középkori templomnál is/' A templomot nyugat—keleti irányban átszelő I. kutatóárok Ny-i szakaszában, a templom nyugati falától 10 m távolságban, rakott kőfal nyoma mutatkozott. Feltételeztük, hogy a templom körüli temetőt övező kerítésfal részletét találtuk meg, de sem közvetlenül mellette, sem a nyugati oldalon nem leltünk ehhez hasonló falszakaszt. A keleti oldalon annyira legyalulták a földet, hogy a templomtól 2 m-re 20 cm mélyságben már bolygatatlan talaj jelentkezett, ezért régészeti jelenségek megfigyelésére nem volt mód. A temetőben 12 sírban találtunk pénzeket, illetve olyan ruhadíszeket, melyek főként a XV. századi viseletre szolgáltatnak érdekes adatokat. A hajadonok jellegzetes fejviseletét, a pártát egy fiatal nő sírjában (55. sír) találtuk meg. A homlokon körbefutó pártából abroncsszerűen meghajlított, növényi eredetű rostos anyagra rádolgozott, virágmintát formázó bronz sodronydíszítést, és a virágmotívumokba fűzött apró csont gyöngyszemeket figyelhettünk meg (2. kép). Bálint Alajos megfigyelései szerint a gyöngy- és sodronydíszítéseket általában gyékénykoszorúra rádolgozott szövet vagy selyem alátétre erősítették fel.

5 Ugyanilyen gyöngydíszes sodronyból alkotott pártadíszt találtak Fülöpszállás —Kerekegyháza középkori temetőjében is.

6 A kaszaperi temető sírjaiban szintén találtak hasonló típusú pártákat.

7 Az e korból származó temetőkben gyakoriak a bronzspirál díszítésű párták, azonban a díszítés mintakincse változó. Ilyen típusú pártamaradványok kerültek elő pl. a mohács—csele-pataki

8 és a Sály—Latorban

9 feltárt temető több sírjában is. Jellegzetes viseleti darab volt az ún. pártaöv. Az edelény—csebi temetőben több sírban kerültek elő pártaövekhez tartozó övcsatok, szíj szorító lemezek és szíjvégek. Egyedül a 9. sírban figyelhettünk meg olyan övmaradványt, amelynél következtetni lehetett az öv viselési módjára. Szövött textilanyagra szorosan egymás mellé, aklaszegekkel rádolgozott, kb. 0,3 cm széles, 2 cm hosszú, bronzlemezből domborított veretek sorát találtuk meg. A veretek hátlapjára rározsdásodott textilmaradványok szövésmintáját is megfigyelhettük. Mindegyik veretet két végén egy-egy aklaszeg erősített a zsákvászonra emlékeztető, erős szálú textilanyagra. Az aklaszegek hosszúságából következtethetően az öv