A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

Szilágyi Ferenc: Csokonai Borsod és a Hegyalja vidékein

veiében az aggteleki barlangról is páratlanul érdekes leírást adott, ide való ki­rándulását élete legszebbik, legkedvesebbik tapasztalatának nevezve: „A cse­pegő kő abból áll, hogy a barlang boltozatjáról szüntelen csepeg a legtisztább, leghűvösebb víz, mely, mihelyt akár az emberre, akár mire cseppen, azonnal kővé válik, és így formálódnak lassanként a legszebb figurák, melyekből a kép­zelődés sok dolgokat formál magának. P. o. először láttunk egy cifra zsidó ol­tárt, azután pápista chorust, melyre fel is mentünk, orgonát, barátot, királyi széket, oszlopos palotákat stb. melyek szépsége és figurája a mesterség remek­jeivel truccol. Találtunk a barlang fenekén sok ezer ember és barom csontokat, melyek a háborús időkbe oda futott és rejtezett szerencsétleneknek csontjaik." Majd így folytatja: ,.midőn alá ereszkedtünk, a legszebb apró szobákat talál­tuk, mintha kővé vált káka kunyhók, oszlopokra rakott halászkalibák lettek volna, egyik sárga, másik fehér, egyik veres, másik kék kövekből alkotva." Ez volt utolsó találkozása a korán eltávozott költőnek a borsodi és hegy­aljai tájjal: de nyugodtan mondhatjuk, életre szóló, maradandó nyomokat ha­gyott szívében, költészetében. A táj elragadó szépsége, a szabadságmozgalmak, a történelmi múlt fölemelő emléke volt az. amely úgy megigézte s vissza-vissza­hívta. S természetesen most, születése 200. évfordulóján nem csupán e helyi kap­csolatok okán emlékezünk itt a debreceni költőre, hanem azért, mert ezt a két nagy élményt, emberségünk, emberlétünk két meghatározóját: a szabadság esz­méjét s a természet világának szeretetét a legművészibb módon, világirodalmi rangon szólaltatta meg. Persze, egy kis külön büszkeség számunkra, hogy ezeket a nagy élménye­ket ez a táj növelte, élesztgette szívében ihletően: így vált szinte második hazá­jává ez a vidék az Alföld szülöttének. Emlékeztessen majd ez az új emléktábla minden erre járót arra a költőre, aki korában legbujdosóbb magyar volt — bár Ady szavával: fényküllőzött fél magyar eget — s aki itt keresett s talált testi-lelki gyógyulást a tapolcai forrás vizénél, az emlékével suttogó százados faóriások alatt. SZILÁGYI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents