A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

Szilágyi Ferenc: Csokonai Borsod és a Hegyalja vidékein

veiében az aggteleki barlangról is páratlanul érdekes leírást adott, ide való kirándulását élete legszebbik, legkedvesebbik tapasztalatának nevezve: „A csepegő kő abból áll, hogy a barlang boltozatjáról szüntelen csepeg a legtisztább, leghűvösebb víz, mely, mihelyt akár az emberre, akár mire cseppen, azonnal kővé válik, és így formálódnak lassanként a legszebb figurák, melyekből a képzelődés sok dolgokat formál magának. P. o. először láttunk egy cifra zsidó oltárt, azután pápista chorust, melyre fel is mentünk, orgonát, barátot, királyi széket, oszlopos palotákat stb. melyek szépsége és figurája a mesterség remekjeivel truccol. Találtunk a barlang fenekén sok ezer ember és barom csontokat, melyek a háborús időkbe oda futott és rejtezett szerencsétleneknek csontjaik." Majd így folytatja: ,.midőn alá ereszkedtünk, a legszebb apró szobákat találtuk, mintha kővé vált káka kunyhók, oszlopokra rakott halászkalibák lettek volna, egyik sárga, másik fehér, egyik veres, másik kék kövekből alkotva." Ez volt utolsó találkozása a korán eltávozott költőnek a borsodi és hegyaljai tájjal: de nyugodtan mondhatjuk, életre szóló, maradandó nyomokat hagyott szívében, költészetében. A táj elragadó szépsége, a szabadságmozgalmak, a történelmi múlt fölemelő emléke volt az. amely úgy megigézte s vissza-visszahívta. S természetesen most, születése 200. évfordulóján nem csupán e helyi kapcsolatok okán emlékezünk itt a debreceni költőre, hanem azért, mert ezt a két nagy élményt, emberségünk, emberlétünk két meghatározóját: a szabadság eszméjét s a természet világának szeretetét a legművészibb módon, világirodalmi rangon szólaltatta meg. Persze, egy kis külön büszkeség számunkra, hogy ezeket a nagy élményeket ez a táj növelte, élesztgette szívében ihletően: így vált szinte második hazájává ez a vidék az Alföld szülöttének. Emlékeztessen majd ez az új emléktábla minden erre járót arra a költőre, aki korában legbujdosóbb magyar volt — bár Ady szavával: fényküllőzött fél magyar eget — s aki itt keresett s talált testi-lelki gyógyulást a tapolcai forrás vizénél, az emlékével suttogó százados faóriások alatt. SZILÁGYI FERENC