A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Butkovic, Stefan: História slovenského drahého opálu z Dubnika (M. Vrbovcsan)

Butkovic, Stefan: História slovenského drahého opálu z Dubnika (A dubníki szlovák nemes opál története.) Bratislava, 1970. 267. 1. A kosicei Műszaki Múzeum (Technické múzeum) munkaprogramjában többek között szerepel a szlovákiai bányák, iparüzemek termelésmódjának és produktumainak történeti feldolgozása. E program szerves részét képezte a dubniki opálbánya múltjának a feltárása is, melyet e kötetben Butkovic S. végzett el. Az opálbányának korábban világszerte nagy hírneve volt, drágaköveit ismerték mindenütt a világ ékszerészei, kereskedői. Az opálbánya az eperjesi hegyekben volt. s maga a bánya Cervenica (régi magyar neve Vörösvágás) község határában feküdt. A környéken már a XVI—• XVII. században műveltek bányákat, ahol pl. aranyat, ezüstöt, higanyt és antimónt bányásztak. Hogy az opált pontosabban mikor kezdték itt kutatni, nem tudjuk, de a XVIII. század végén már Európa-szerte ismert volt finomságáról és a XVIII. századi francia enciklopédiák írnak róla. Néprajzi szempontból érdekesek azok a hiedelmek, amelyek az opálékszerek viselésével voltak kapcsolatosak. E hiedelmek elsősorban az uralkodó osztály tagjainak — az ékszerek viselőinek — sorában voltak elterjedtek, de ismerték azokat a bányamunkások is. Egy általánosan elterjedt hiedelem szerint az opál elsősorban annak hozott szerencsét — aki október hónapban született. Ez a hónap tehát igen fontos feltétele volt az opál szerencsés viselője számára. Az ilyen embernek védte a haját a kihullástól, megőrizte annak eredeti színét. Az opálnak olyan varázserőt is tulajdonítottak, hogy aki az opált a szájába vette, az láthatatlanná lett. Az ilyen embernek nem ártott semmiféle méreg — az opál megvédte a haláltól. Általánosan elterjedt volt az is, hogy az opál erősíti az ember szemét, finomítja a látást, s erősíti a szívet is. Az opál-ékszer viselése azonban szerencsétlenséget (halálesetet) hozott arra a személyre, aki nem októberben született, így pl. Rudolf osztrák trónörökösről is beszélték, hogy szerencsétlen öngyilkosságát a Habsburg családban viselt opál-ékszer okozta. (Ez az ékszer ma is látható a bécsi Schatzkammer kincsei között.) A Műszaki Múzeum rekonstruáltatta az opálbánya elhagyott tárnáit. A salaktörmelékben próbaásatásokat is megkíséreltek. A munkát sokféle terepes bányavázlati térkép is kíséri, ami még hitelesebbé teszi az egykori bánya világhírnevét. Az egész monográfia egyik legértékesebb fejezete az a bibliográfia, ami az opál bányászatával és az opálkristályok feldolgozásával van összefüggésben. A munkát háromnyelvű (orosz, angol és német) kivonat egészíti ki. M. VRBOVCSAN