A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Markovic, Pavló: Ukrajinski pisanki schidnij slovaccini (M. Markus)

(így többek között a prágai Csehszlovák Tudományos Akadémia Néprajzi és Folklorisztikai Intézete, a prágai egyetem néprajzi tanszékeinek képviselői: Chotek professzor, Nahodil, Vrabcová stb., s az ötvenes években a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete is folytatott kísérleti kutatásokat.) Az ukrán-ruszin néprajz és folklorisztika rendszeres kutatásával ez idő szerint a kosicei Safarik P. J. Tudományegyetem presovi kihelyezett filozófiai fakultása ukrán tanszékének folkloristái és a Svidníken székelő Ukrán Kultúra Múzeumának muzeológusai foglalkoznak intenzívebben. (Kiadványaikról a HOM Közleményeinek 11., 1972. évi számában tájékoztattuk olvasóinkat.) A fenti című kiadvány a svidníki Ukrán Kultúra Múzeuma évkönyveinek VI. köteteként látott napvilágot. A munka szerzője a presovi Pedagógiai Főiskola rajztanszékének munkatársa — aki már évek óta foglalkozik az ukránruszinok népművészetének problémáival. A hímes tojásról írott monográfiájának minden sorából kiviláglik, hogy szerzője jól képzett gyűjtő. Anyagának gyűjtése során nem elégszik meg a megfigyelt népművészeti jelenségek egyszerű lejegyzésével, hanem minden alkotás mögött keresi az alkotó embert, a mestert, és azt a közönséget, mely ezeket az alkotásokat elfogadja, magáévá teszi. Ugyanakkor keresi és kutatja azok hiedelembeli szerepét, funkciójukat, vagyis a jelenségek „életét" abban a társadalomban, ahol ezek helyet kaptak, mindmáig élnek és virulnak. Ilyen szempontok figyelembevételével foglalkozik a szerző a hímes tojások kérdésével, a díszítés technikájával, formáival, a színek kiválogatásával s azok szimbolikájával, a hozzáfűződő hiedelmekkel, az egyes motívumokhoz fűződő képzetekkel. A monográfiának 13 fejezete van. Foglalkozik a hímes tojások eredetével, sokféle elnevezésével, díszítésmódjával, annak kezdetleges formáival és későbbi alakulásával. Aprólékosan foglalkozik a hímes tojások díszítőelemeinek kompozíciójával, taglalja mértani-absztrakt formáit, a növény- és állatvilágból vett mintáit, antropomorf elemeit, majd számba veszi a kozmikus térből másolt formákat (nap, hold, csillagok) és a mindennapi élet tárgyait is. Külön fejezetben foglalkozik a hímes tojásokon látható motívumok szerkezeti problémáival, a motívumok cirkulációjával, stilizációjávai stb. Nagyon értékes mindaz, amit a 9. fejezetben olvashatunk. Itt aprólékosan leírja a hímes tojásokon észlelt díszítőelemeket, figyelmesen összehasonlítja őket a szokás- és hiedelemvilágban, a folklórban képviselt hagyományokkal. így részletezi pl. a nap, hold, csillagok, a víz, a fa, virág, fecske, méh, kígyó, pók, kéve, szív, koszorú, karika (kör), kalitkás rácsozás, létra motívumait, ezeket végezetül egy jól áttekinthető táblázatba is sorolja s úgy mutatja be őket. (Ez a kísérlete metodikai szempontból is tanulságos.) A további fejezetekben a hímes tojások rajz- és díszítő technikáját írja le. Különösen a hagyományos és az új festési mód érdemel említést. Értékesek a tojások színezéséről közölt megállapításai, ahol a színek különféle szimbolikájáról tájékoztat. Az ukrán nyelven közölt anyagot rövidre szabott német, angol és szlovák kivonat kíséri. Persze, vannak a munkában kisebb hibák is. így pl. a szövegbe iktatott rajzók aláírásait hátul kell kikeresnünk. (Ez a hiba talán nem is anynyira szerző, mint inkább a nyomda hibája.) Kifogásolhatnánk még, hogy a munkában felhasznált források idézete nem elég pontos és következetes. A szolt* 147