A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

Szilágyi Ferenc: Csokonai Borsod és a Hegyalja vidékein

Ha Csokonairól és Borsod vidékéről hallunk, többnyire pataki diákoskodására gondolunk. Pedig ez a kapcsolat jóval korábbi, s szinte a költő élete végéig tartott. Voltaképpen írói elindulása is ehhez a vidékhez kapcsolódik. Legelső olyan levelét, amelyről tudomásunk van (sajnos, maga a levél elveszett), Abaújba, Regmecre küldte, Kazinczy Ferencnek, az Orpheus és a kassai Magyar Museum szerkesztőjének, még 1792 nyarán. A tizenkilenc éves ifjú verseivel kopogtatott be a neves írónál és szerkesztőnél. A Regmecen kelt válasz biztató volt: „Az Úr versei igen kedvesen folynak, 's az ideák nemesek és nem földszint csúszók . .. Kérem, közöljön többeket is velem az Űr, és engedje-meg, hogy a világ elébe én vezessem az Urat." Ez a levél 1792 augusztusában kelt. s a következő év augusztusában már útnak is indult az ifjú költő Debrecenből, hogy fölkeresse néhány újabb munkájával mesterét, bizonyára a „megjelenés" titkos reményével. A kirándulás annyiban nem sikerült, hogy a költő nem jutott el óhajtott céljához, Regmecre, hogy személyesen találkozzék Kazinczyval, de közben — életében először — megfordult a szemet gyönyörködtető borsodi, hegyaljai tájon, „a hernádi völgynek borba fürdött" szélein. Itt Miskolcon is időzött, s három levelet is küldött innen Regmecre, majd a csillagok fényinél Ongára baktatott: Estve későn a hegyek közt utamat vitték magok A setét felhőkbe látszó tíz-tizenkét csillagok. Egy magyar korcsmába botlék Onga mellett s bemének — ahogy írta. Majd Szikszónak vette útját, s ott egy hónapig időzött, várva, hogy Regmecre eljusson. Innen írta verses levelét mesteréhez: Jer KAZINCZYM, jer öleld meg e sorokba hívedet, A ki ilyen néma szókkal jött köszöntni TÉGEDET. Honnan? — azt kérded — talán a Debrecen vidékiről? Oh nem! a hernádi völgynek borba fürdött széliről, Hol van a magyar hazának vetve boldog Édene. Melybe múlat, melybe ébreszt víg örömnek Istene. Mint vetődtem e megáldott Földre? azt ha kérdezed: Erre vitt csupán csak, édes Emberem, saját kezed. Oly hatalmas volt fogása, úgy le fogtak ujjai: Hogy követni Debrecenből kéntelen Csokonai. .. Fontos célja volt e tervezett találkozásnak: a húszéves költő tarsolyában olyan radikális hangú művek lapultak, mint a francia forradalom elleni katonai beavatkozást kigúnyoló Békaegér-harc s a keserű szatírái játék, a Tempefői. De volt ott még más is: „Goráni levele", azaz Martinovics Ignác apátnak „Goráni" álnév alatt írt lázadó hangú nyílt levele Ferenc császárhoz — föltehetően Csokonai másolatában. (E levél terjesztése főben járó vétek volt. 1795. június 3-án a Vérmezőn a császár parancsára a hóhér nyilvánosan elégette megtalált példányait.) A Hegyalja — mint annyiszor történelmünkben — ekkor is a szabadság szent földje volt: Bihar mellett Zemplén volt tűzfészke a magyar jakobinusok szervezkedésének.