A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky' Národopis (M. Markus)

kezesre álló terjedelmet. Egyetlenegy szám sincs túl hosszú tanulmányokkal túlterhelve. A közzétett tanulmányok témái színesek és aktuálisak. Aki ebben a három évfolyamban a folklorisztikai tanulmányok túlsúlyát kifogásolná, azoknak el kell mondanunk, hogy ezekben az évfolyamokban egyes számok „aktualizáltak". (így pl. az 1971. évi. 4. száma a Csehszlovák Kommunista Párt 50 éves jubileumának tiszteletére íródott. Az itt közzétett tanulmányok a Szlovák Tudományos Akadémia Moravanyban tartott nemzetközi konferenciájának anyagát szolgáltatják, ahol a folklorisztika kutatói a fasizmus elleni harcnak a néphagyományban felgyűjthető emlékeit mutatták be. Az 1972. évi'. 3. száma is egy nemzetközi filozófiai-módszertani konferencia anyagát publikálja, ahol a részvevők a folklór és jelenkor problémáit vitatták meg. Részben tehát ez a körülmény magyarázza a folklór-tanulmányok többségét.) Az alábbiakban a három évfolyamban közzétett tanulmányok közül azokra kívánjuk felhívni a kutatók figyelmét, amelyek tárgyuk vagy eredményeik miatt érdekelhetik az interetnikus kapcsolatok kutatóit. Egyik-másik tanulmány összehasonlító munkája során magyar anyagra is hivatkozik. Több tanulmány foglalkozik a magyarországi szlovák népszigetek hagyományanyagával (pl. a népi gyógyászat, szokások, hiedelmek és a szellemi néprajz egyéb adatait dolgozzák fel.) így az 1970. évfolyamban Urbancová V. (3.1.) a szlovák agráretnográfia egyik fontos kérdéséről, a régi szlovák cséplési eljárásokról, szerszámokról értekezik. Hasonlóan igen tanulságos Hanusin J.-nak a szlovák vízimalmok szerkezetéről és osztályozásáról szóló összefoglalása. Ugyanebben az évfolyamban ki kell emelnünk Kovacevicova S.-nak az adatközléseit is, aki a szlovák népi kultúra kutatása során eredményesen felhasználható ikonográfiái anyagra hívja fel a figyelmet. Agráretnográfiai adatokat találunk Kahounová E. dolgozatában is, aki a szlovák szőlőtermelő vidékek jogtörténeti és társadalmi vonatkozásait rajzolja meg. 1970-ben jelent meg Pranda A. tanulmánya a szlovák népi kultúra kutatásának jelenkori elméleti kérdéseiről és problémáiról, mely elsősorban metodikai része miatt érdemel említést. Az 1971. évfolyamból első helyen a szlovák néprajzi atlaszkutatás tapasztalatairól és programjáról szóló beszámolót kívánjuk megemlíteni (Kovacevicova S.). Akik a szőlőtermelés és borászat kutatásával foglalkoznak, nagyon jó összehasonlító anyagot találhatnak Kahounová .Ernának a szlovák szőlőmetszésekről írt typologiai tanulmányában. Andel K. és Markus M. a zempléni teherhordás, közlekedés, híradás anyagáról tájékoztatják a kérdés kutatóit. A tanulmány legfőbb értéke a bőséges illusztrációs anyagban rejlik. A fasizmus elleni népi ellenállás szájhagyományaiból, partizánélményekből gazdag anyag található Michálek J. és Lescák M. beszámolóiban. Az 1972. évfolyam tanulmányaiból első helyen kell megemlíteni Ubancová V.-nak a szlovák ekékre vonatkozó ikonográfiái dokumentációját (templomi falfestések, régi metszetek, nyomtatott kalendáriumok, címerek, pecsétek, kerámia-ábrázolások stb.). Bár a szlovák fazekasság irodalma eléggé ismert, Plicková E. tanulmánya további kutatási programot és feladatokat tűz ki. Az európai népek táplálkozás-kutatásában legújabban a kenyérkutatás vált centrális problémává. Ehhez a kérdéshez szól hozzá Markus M. is — amikor a keletszlovákiai karácsonyesti kultikus kenyér hagyományait és kelet-európai összefüggéseit írja le. Ju. V. Bromlej — a szovjet történésznéprajzos — a világ né-