A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A mezőkövesdi vászonkereskedelem
szítmények uralják a viseletet, a házi készítésű vászontermékek kis részben szerepelnek a gazdaság területén, a háztartásban viszont lényeges szerepük van. A gyári készítmények jelentőségét a viseletben jól érzékeltetik Erdélyi T. adatai: A XX. század első harmadában egy 4 kat. h.-as gazdaság felszerelésének értéke 1451 P. volt. E gazda feleségének ruhadarabjai (hímzett selyem, karton matyó szoknya, női blúz vattázott blúz. fejrevaló kendőféleségek, hímzett és selyem kötény, hímzett bőrbekecs, fehérnemű, cipő és csizma, összességében 77 db.) 2439 P. értéket képviseltek. 1 ' 5 Ezek az adatok egyértelműen illusztrálják, hogy a parasztgazdaságok és summások évi jövedelmének jelentős részét a viselet emésztette fel. A házi vászonkészítmények és különféle termékek a háztartás igényeit elégítették ki. A récens adatok szerint Mezőkövesden nem volt jelentős a kendertermesztés, de ha valakinek saját birtoka volt. az foglalkozott a termesztéssel. Akinek nem volt saját kendere, az megvette a vásznat vagy részben fonást és szövést vállalt a helybeli gazdáknál. Egy-egy parasztgazdaság átlagos kendertermesztő területe 30—40 négyszögöl volt. Számításaink szerint ilyen nagyságú terület rostanyagából évi 10—15 vég vásznat készítettek (1 vág = 12 m hosszú. 60—65 cm széles vászonmennyiség). Mivel az évenként előállított vászonmenynyiség jelentős része a meglevő kiegészítését és pótlását jelentette, a háztartások igényeit a Mezőkövesden termesztett kender lényegében kielégítette. Erre utalnak azok az adatok is. hogy a föl nem használt végvászon mindig biztos tőkét jelentett a családnak, másrészt a vásznat rendszeresen eladták helybeli vászonkereskedőknek. A mezőkövesdi vászonkereskedők jelentős területeket bejártak. Felkeresték a bükki falvakat, a Hernád vidékét. Vásznat vásároltak Szikszón, Bükkzsércen, Terpesen, Sírokon, Mátraderecskén és a környező falvakban. Rendszeres felvásárlók voltak a nagyobb települések piacain, vásárain. Számos kövesdi adatközlő utal arra, hogy a batyuzáson kívül gyakran vonaton szállították haza a felvásárolt vásznat. „Olyat mi is csináltunk, hogy méteres áruval eljártunk Miskolc fölé, ott vásznat vettünk, itt meg eladtuk a kofának. Ha volt négy-öt vég feles vászon, azért már jött a vászonkofa. Még mindég van olyan, aki foglalkozik vele" — mondja egy volt summásasszony. A fölvásárolt vászon természetesen nem Mezőkövesden került felhasználásra, hanem a vászonkereskedők továbbszállították. Legjobb felvevőterület a Jászság volt. Leggyakrabban .Jászalsószentgyörgyre, Jászberénybe, Jászdózsára, Jászladányba, Jásztelekre jártak. A vászon árán élelmiszert vásároltak, azzal mentek haza, a készpénznek pedig többféle befektetési lehetősége volt (részben a viselet). Összességében megállapíthatjuk, hogy Mezőkövesd jelentős felvevőterülete volt az észak-magyarországi falvakban előállított vászonnak. A közfelfogással szemben ezt nem a kövesdi viselet igényelte, hiszen már a századfordulón a házivászonnal szemben jelentősebb a gyári készítmények felhasználása. A summások nagy száma miatt, a település összességében nem nagy mennyiségű rostalapanyagot használtak a gazdálkodásban. A háztartás egyébként is csökkenő vászontermék igényeit pedig a helyben termesztett kender kielégítette. A fölvásárolt vászon, mint kereskedelmi cikk, helybeli kereskedők közvetítésével a Jászságba, az Alföld különböző falvaiba került, s a megélhetés, pénzszerzés egyik lehetősége volt a kövesdi ember számára. DOBROSSY ISTVÁN
