A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A mezőkövesdi vászonkereskedelem

JEGYZET 1 Eresz: a ház végébe négy falábra épített tető, oldalfalak nélkül. A gazdasági felszereléseket tárolták alatta. Dolgozatom megírásakor Ikvai Nándor: Föld alatti gabonatárolás Magyarországon (Ethnographia, LXXVII. 1966. 343—375.) című munkáját használtam. - Paticsfal: vesszőből font, sárral betapasztott fal. A régi házak fala így készült. Csatkagóré: kukoricaszár levél nélküli része, mely már nem alkalmas a szarvasmarha takarmányozására. 4 ötvenes: fából készített, termény mérésére szolgáló 50 literes (2 vékás) mérőedény. 3 Csepii: kendertiloláskor a rostok közül kihullott szárrész. Adatközlők: néhai Nagy P. József, néhai Dudás János, néhai K. Nagy József, néhai Horváth János, néhai Kovács Albert, id. Nagy Pál János 75 éves, Szabadka Pál 79 éves, id. Nagy Ferenc 78 éves, Nagy P. Géza 65 éves karcsai lakosok. A mezőkövesdi vászonkereskedelem Borsod, Abaúj és Zemplén megyék falvaiban a parasztgazdaságok kendertermesztéséhez és feldolgozásához jelentős kereskedelmi tevékenység kapcsolódott. Könnyen értékesíthető áru volt a tilolatlan kender, a tilolt és minősített rostanyag, a fonal, a vászon, a rongypokróc és a kenderfeldolgozáshoz szükséges valamennyi eszköz. Ezek a termékek az egyes falvakon belül, vagy nagyobb települések (Putnok, Miskolc. Edelény. Gönc. Abaúj szántó, Mezőkövesd, Sárospatak) piacain, vásárain cseréltek gazdát. A batyuzó vagy szekerező értékesítők maguk a termelők voltak, csak szórványos adatok utalnak a kereslet és kínálat közé ékelődő, jelentősebb haszonra szert tevő paraszt kereskedőkre, vászonkereskedőkre, vászonkofákra.

1 A vászcnkereskedelemmel kapcsolatos récens gyűjtések a mezőkövesdiek jelentős szerepvállalására utalnak. Számos észak-magyarországi faluban hivatkoznak arra, hogy kövesdiek gyakran megfordultak a faluban vászonért, a piacokon, vásárokon pedig gyakran adtak el kövesdieknek fonalat és főleg vásznat. A miskolci piacon pl. a kövesdiek állandó felvásárlók voltak. Ügy tartják, hegy közismert viselete miatt a kövesdi nagy vászonigényű nép, de nem terem megfelelő mennyiségű kenderük, s ezért igyekeznek azt más falvakból vagy piacokról, vásárokról beszerezni. E közfelfogásból kiindulva, alábbiakban azt vizsgáljuk meg, milyen összefüggés van a mezőkövesdi viselet és az északmagyarországi falvakban közismert, jelentős vászonkereskedelmük között. A XIX. század utolsó és a XX. század első harmadában Mezőkövesd gazdasági és társadalmi szerkezetében alapvető változások történtek. A lakosság száma 1870—1930 között 9196-ról 20 806 főre nőtt. A lakosság növekedése jelentős összetevője volt a településkép megváltozásának. Az ólaskertek folyamatosan beépültek, a belső lakóház telkére viszont gazdasági építmények kerültek.

2 A határ összes területe (16 937 kat. h.) nem változott, de a művelés alá fogott területek növelésével a legelő és a rét területe jelentős mértékben le-