A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

Cenner Mihály: A magyar dráma a Miskolci Nemzeti Színház színpadán

fordulóján Obernyik Károly Brankovics György c. drámáját. 1923-ban, az első színház centenáriumán magyar szerzők műveiből válogatva a műsort, a színház díszelőadást tartott és a nemes hagyományokat követve egy részletet mutatott be az egykori színházavató drámából, Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon c. darabjából. A közelmúltban nagy fénnyel ünnepelt 150 éves évfordulót Vörösmarty Csongor és Tünde c. klasszikus darabjának bemutatásával tették emlékezetessé. A Miskolci Nemzeti Színház és a magyar dráma tehát másfélszáz éven át folyamatos kapcsolatban voltak. De nemcsak az évfordulós és ünnepi előadások alkalmából kerültek eredeti magyar drámák a színpadra, hanem a színház munkás hétköznapjain is. Hogy a magyar drámának ősbemutatója volt-e a miskolci színházban, az ebben a korszakban még nem jelentős tényező. Jelentős, hogy a korai évtizedekben, vagyis az első színház működése idején Katona József ,,Luca széke", Aszalay János ,,Bohó Misi" c. vígjátéka. Ruzicska „Béla futása" c. első magyar operája, a Bánk bán, Kisfaludy és Szigligeti drámái kerültek a színpadra. A reformkorban, a szabadságharc alatt és után, a magyar dráma egyik fellegvára volt a Miskolci Nemzeti Színház. Természetesen a színházhoz nem elegendő a dráma és a színészek, közönség is kell. A miskolci színház első éveinek közönségéről Déryné így emlékezik meg Naplójában: ..Itt most is lelkesült volt a publikum." (Tudniillik már 1815-ben. Déryné első megérkezésekor is lelkesedtek.) ..A legnagyobb szomorújátékokat kétszer is végig nézte volna, nem hosszallotta. Jó víg- és nézőjátékokat adtunk, közbe-közbe operákat is." A 150 éves színházi hagyományok Miskolcon tehát nemcsak a színpadra, hanem a nézőtérre is vonatkoznak. A második színház megnyitásának időpontja egyenes kiállás a magyar nyelv és a nemzeti eszme mellett. 1857. szeptember 3. A világosi fegyverletétel óta csak 8 év telt el, az osztrák börtönökben még a forradalom és a szabadságharc bajnokai sínylődnek. Ferenc József — egyelőre csak osztrák császár — körutazást tesz Magyarországon: ..Hadd látom — úgymond — mennyit ér a welszi tartomány." „Körötte csend, amerre ment És néma tartomány." És ebben a néma tartományban a császár látogatásának napján felcsendültek Vörösmarty Marót bánjának szavai. A miskolci közönség ismét ott tolong új színházánál, oly tömegben, hogy Latabár Endre igazgató csillapítóan szól hozzájuk: „Kérem, ne tolongjanak, holnap megismételjük az előadást." 1859-ben (az évszám még mindig figyelemre méltó) a színház megünnepelte Kazinczy Ferenc születésének centenáriumát, Kisfaludy: Kemény Simon c. történelmi drámájának előadásával. Szóljunk-e arról, hogy Az ember tragédiája néhány évvel a pesti bemutató után már Miskolcra került? Vagy arról, hogy a nemzet csalogánya, Blaha Lujza magyar népdalokat énekelt a színpadon? Természetesen a pesti sikerek híre Miskolcra is eljut és legszívesebben ezeket a siker-darabokat látogatja a miskolci közönség is. 1903-ban, néhány héttel a pesti vígszínházi bemutató