A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Történeti adalékok Jókai tardonai élményeihez

remiette a mesemondásnak a valóság lényegét ábrázoló epikai eszközeit, az epikai motívumokat azokkal a történeti mozzanatokkal, amelyek a valóság emberi vonásait maradandóan őrzik. Mikszáth a Dőry név szerepeltetésével a társadalmi tudat felszínére dobta azokat a történeti tényeket, amelyeket az utódok nemcsak igyekeznek elfeledni, hanem elfelejtetni is. A művészi eszközökkel ábrázolt történeti igazság, az epikai motívum azonban még akkor sem mond ellene a tényeknek, a valóságnak, ha nem fedi pontosan azokat. Jókai története a különc Kadarkuthy bárókról lényegében fedi a Dőry bárók generációkon át élő könnyelmű és kegyetlen tetteinek emlékeit. Jókai tardonai emlékei közé tartozik az a miskolci környezetet festő kortesdal is, amelyet szerinte egy Óvári nevű barcikai birtokosra faragtak, aki nem engedte meg erdeiben a gubicsszedést, és töltött puskával várta azokat, akik tilalmát megszegték [64]. Ilyen eseteket Ónody András sajószentpéteri birtokosról tudunk: valószínű, hogy névcseréről van szó [65]. Jókai emlékezetében Szentpéter és Parasznya Tardonához való közelisége összekeveredett [66]. Az Óváry család nemességét Borsod megye 1654-ben hirdette ki [67]. Óváry András parasznyai birtokos unokája volt Óváry István (fel. Bónis Júlia), aki Felsővályra költözött. Fiuk volt Óváry Miklós, aki 1780—1790 körül sajószentpéteri szolgabíró volt, majd borsodi alispán lett [68]. Kazinczy Ferenc azért is kiváló embernek tartotta, mert sokat tett a miskolci színészek segítése érdekében [69]. 1820-ban még élt [70]. DÖMÖTÖR SÁNDOR JEGYZETEK [1] Jókai összes műveinek kritikai kiadását a következőkben JKK jellel, valamint a regény R betűjelével és a sorozat kötetszámával jelöljük. A [ ] a tanulmány szerzőjének az értelmezést megkönnyítő pótlásait és magyarázatait jelzi az idézeten belül. — JKKR 63, 171. [2] JKKR 11. 289. és 63. 172. [3] JKKR 63. 173. [4] Kordos László: Újabib adatoik Jókai tardonai tartózkodásáról A miskolci HOM Közleményei X. (1972). 64—73. [5] Kordos: i. m. 70. [6] Kordos: i. m. 65. [7] JKKR 63, 169—170. [8] Történeti adalékaink legnagyobb része az Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) anyagában, főként pedig a kövecsesi Lukács család ott elhelyezett levéltárában (P 479. sz.) található. [91 OL: Lukács cs. 9. csomó 43. tétel (B VII. 8.). Ebben: „Rácz nemzetség leszármazása" c. füzet, mely 1850-ben készült. Vö. uo. 1. csomó 4. irat, a 77. iratban a Parlaigy-leszármazás 40—41. p. és a 80. irat. Kordos: i. m. 65. [10] OL: Lukács cs. 1. csomó, 90. irat. Vöi Kempeien: Magyar nemesi családok. III.. 379. Nagy Iván: Magyarország család ai. III., 372—378. OL: Simonyi es. P 603. sz. 43. csomó. [11] OL: Lukács es. 1. csomó 77. iratban Pariagy-féle leszármazás. Uo. 1. csomó 109. irat, Kaindra Kaibos: Borsod vármegye alispánjai. Tört. Tár. I. (1894). 181—182. — A Marusi családról Kempeien: i. m. VII., 102., Nagy Iván; i. m. VII.. 355— 356. [12] OL: Lukács cs. 1. csomóban 77. irat. Parlagy-féle leszármazási tábla. [13] Kempeien: i. m. IX., 12. Nagy Iván: i. m. IX., 544.