A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Történeti adalékok Jókai tardonai élményeihez

emlékvilága átsugárzik Miskolc városára, és keveredik Jókai személyes tardonai emlékeivel. Jókai maga írja Az elátkozott család c. regényéről, hogy ,,az események, miket e regényben leírtam, alapvonalaiban mind igazak. Kevesen fogják azokat ismerni, mert hiszen az újabb kor elfelejti a régi halottjait." [50] A barátfalvi lévita utolsó soraiban is erősítgeti, hogy „az egész homályos történetből nem tudott meg a köznapi világ semmit". Azt is hozzáteszi, hogy „sok ilyen titkot rejtegetnek családi krónikáink." [51] Regényében az eseményeket az 1790-es évekre teszi [52], azonban az a körülmény, hogy 1858-ban, a regény zárószavában megemlékezik „a [regény eseményeit] túlélt ivadék, a barátfalvi lévita sorsáról" [53], azt mutatja, hogy nem csupán a történeti régmúlt, hanem a tardonai bujdosás is többszörösen inspirálta e regénye egyes motívumait. Az elátkozott család és A barátfalvi lévita cselekménye tehát szorosan összetartozik, e müvek egyes indítékainak közös szálai vannak. Mivel Az elátkozott család írói alapötletének megfogamzásáról más támpontunk nincsen, mint amit A barátfalvi lévita konkrétan feltárt utalásai nyújtanak, elsősorban Az elátkozott család borsodi kapcsolatait kell szemügyre vennünk, mert e regényének színhelye köztudottan komáromi és nem miskolci ihletettségű. Jókai Kadarkuthy bárót, a különös események végső okozóját furcsa embernek nevezi, azonban a báró bolondos tettei túl általános történeti térben - - esetleg II. József korában — történnek. Nem kötődnek oJLyan pontosan meghatározott körülményekhez, amelyek segítségével azonosíthatók lennének egy adott történeti személyiség specifikumaival. Jókai a Kadarkuthy névvel is el akarta terelni a közfigyelmet azokról a mozzanatokról, amelyek a regény megjelenése idején lehetővé tették volna a történeti személyekkel az azonosítást. Kadarkuthy báró nagy kedvét lelte az emberek bosszantásában: főként a vallásosságot gúnyolta ki. „Zajos orgiák közepette gyakran paródiákat csinált a templomi szolgálatból [értsd: az istentiszteletből és szertartásaiból], a búcsújárásból, szent énekek dallamaira frivol verseket énekelve ittas vendegeivel együtt." — „Egy jámbor szerzetest sajátkezüleg megütögetett . . . Mikor ez történt, magasan megfizetett orvosi véleményadások által magát őrültnek nyilatkoztatta." [54] Mindezek a mozzanatok Jókai más korabeli hőseinél is feltűnnek. Harsányi Zoltán utal reá hogy van egy érdekes azonosság Az elátkozott család Kadarkuthy bárója és Mikszáth Dőry bárója (Különös házasság) között abban, hogy mindketten az országúton kiállított hajdúkkal fogatják el az arra utazó diákokat [55]. Jókai szerint Guthay Lőrinc, a későbbi barátfalvi lévita, szuplikáció alkalmával Borkút faluja előtt találkozott a báróval, ki éppen víg cimborákat hajhászott, hajdúival erőszakosan befogatta őt és bevitette kastélyába. Egy hétig etette-itatta, nem engedte elmenni. Guthay Lőrinc közben bevallotta neki, hogy szökésben van. Ez még inkább tetszett a bárónak és elrejtette őt egy erdei vadászházban [56]. Egyszer aztán éjfél után vendégei jöttek a bárónak, és Kadarkuthy, Lőrincet fiaként mutatta be a mulató kompániának. Kadarkuthy fia külföldön élt, hosszabb ideje nem látták, a tréfa sikerült: Lőrinc báróként is