A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: Történeti adalékok Jókai tardonai élményeihez

1820—1825 közt Füge nevű községben egy parasznyai Rácz Só.muelt, aki a család általunk részletesen nem ismertetett gömöri ágának tagja lehetett [14]. Valószínű, hogy 1825-ben feleségül vette Buday Máriát. Mivel Rácz Sámuel 1828-ban fiatalon meghalt, özvegye feleségül mehetett volna Butler János grófhoz, ha a grófot Dőry Katától elválasztották volna [15]. Ez az adalék mutatja, hogy a történeti valóság sokkal többször kapcsolódott, mint amennyit módunkban áll megismerni belőle. A népes család sok úton-módon próbált kapcsolódni azokhoz a rokonokhoz, akik révén egyrészt előbbre juthatott a megyei ranglétrán, másrészt hozzájuthatott az ármányos módon eltulajdonított örökséghez. Rácz István, aki 1759-ben született Parasznyán, első felesége, Lukács Rákhel révén rokonságba került a kövecsesi Lukács családdal. Ez a család a gazdag és előkelő Pariagy családtól származtatta magát (Pallag alias Lukáts) és a XVIII. század elején kerültek át Borsod megyébe [16]. A Rácz család a Lukács famíliával együttesen perelte anyai jussát, mert „Atyánk irási közt eredetiben megmaradt a Parlagi Fáy Jushoz való utasítás", vagyis megörökítése annak, hogyan forgatta ki a vagyonból a Rácz família egyik ágát Dőri Kata, egyik nagyanyjuk. Ez az irat érdekes részleteket örökített meg arról, hogy a gazdag nemesi családokban a föld birtoklásáért milyen óriási pozícióharcok dúltak. A Pallagi vagyon alapján a nemzetség egyik megalapozója Danes Albert volt, aki 1634-ben — a Lukács családdal egyidőben — kapott címer,

s nemeslevelet. Mivel anyja Lukács-lány volt és a Pallagi-vagyon jórésze tőle eredt, utódaik a Lukács családnevet a Danes családnévvel felváltva használták. Ez bonyodalmakra adott okot, ezért Borsod megye 1798-ban a kiterjedt nemzetség nevét a Lukács családnévvel véglegesítette [17]. Gömör meuve is ezt a nevet fogadta el a Danes—Pallag—Lukács nemzetség nevéül 1849-ben, bár Lukács András és fia 1634. július 20-án címeres nemeslevelet kapott [18], mert ezen ág leszármazottai is a Danes nemzetséghez tartozóknak tartották magukat a juss végett [19]. Valószínű, hogy a nevek váltogatása vagyoni érdekeket is takart, avagy jelölt. Erre mutat az említett feljegyzés tartalma is, amelyből szóról szóra közöljük a témánkkal összefüggő részleteket. íme a régi szöveg: „Fáy István [1672—1676. Borsod megye alispánja], aki sok jószággal [értsd: földbirtokkal] bírt, mely megtettzik az osztálylevélbül, elvette Dőri Katát , kitül született Fáy László és Fáy Erzsébet. Fáy László [felesége Hoporsorum Erzsébet] mag nélkül meg hólt, Fáy Erzsébet férjhez ment Katona János nevű emberhez, aki pataki primarius deák volt, s az oskolát — meglehet Fáy Erzsébetért — odahagyta. Egyszer ez Lengyelországba vitt bort, s az útban meg hólt, Fáy Erzsébettül hagyván egy férjfi magzatot, Katona Lászlót. Fáy Erzsébet is [korán] meghalván, Katona László maradt [nagyanyja] Dőri Kata gondviselése alá. Fáy István meghalván, Dőri Kata férjhez ment a maga tiszttartójához, Szemere Ferenchez, akitül gyermekei születvén, Katona Lászlót azok inasává tették, elnyomorították, s sántává lett. Jószágait, nevezetesen a pakonyi pusztát [Dőri Kata] elzálogosította, nagyobb részint elvesztegette, a maga jószágait pedig mind a Szemere fijuk kezére jádzotta, s Katona