A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dömötör Sándor: A Hangácsy család Nyíriben

A Hangácsy család Nyíriben A Hangácsy család Borsod megye középkori történetében jelentős szerepet játszott. Bár Hangácsy Mihály alnádor apjával és testvéreivel együtt 1496-ban régi nemességüket megerősítő címeres nemeslevelet kapott, 1500 körül a családnak nyoma vész: eltűnik az írásos adatok alapján nyomon követhető közéletből [1]. Lehetséges, hogy ennek a régi, tekintélyes családnak újabb folytatása Hangácsy Mihály, aki Zsigmond, István, György, László fiával együtt 1693-ban I. Lipóttól nyert címeres levelet. 1725-ben a család Kenyhecen lakott, 1732-ben Szászfán szereztek házhelyet [2]. Hangácsy Mihály 1693-ban szerzett nemeslevelét 1732-ben mutatja be, és hirdetteti ki Abaúj-Torna megyében a kenyheci Hangácsy Zsigmond [3]. Mindezekről a genealógiai szakirodalom nagyon keveset tud. A család egyik terebélyesedő ágával, valószínűleg Hangácsy Zsigmond leszármazottaival, a XVIII. század közepén találkozunk. Hangácsy Ferenc ekkor Nyíri községben tekintélyes birtokos. 1767. március 14-én Lőrintz István 70 éves nyíri lakos, Hangácsy Ferenc subditusa vallja, hogy Hangácsy Ferenc Nyíriben a Bónis-részből bírja a következő telkeket: 1, Ahol ő maga lakik. (Ehhez három puszta telek is tartozik.) 2. A Csizmadia Sófi telkét. 3. A Lőrintz (Petyi) Pál szélen levő pusztáját. 4. A Lapu pusztáját. (Ezt Dezseőfi Ferentz ur Koncsol uraimékkal bizonyos Szilvásért megtserélte) [4]. Hangácsy Ferenc tehát tekintélyes portiokkal (nemesi telkekkel) rendelkezett a faluban, melyekhez — mint később megtudjuk — anyai örökségként jutott. A hatalmas Bónis-vagyon ellen Soós Imre 1777-ben a Kir. Törvényes Tábla előtt pert indított. Erre az adott lehetőséget, hogy Hártyám András, Mező Szegedy Anna második férje 1670-ben az egész falut kapta donációban. Mivel édesgyermekük nem volt, Mező Szegedy Anna első férjétől, Várady Páltól származott gyermekei (Várady Anna, István és Mária) örökölték. Ez előtt, már 1770. március 15-én volt egy transactio Bónis András, Soós Ferenc és Hangácsy Ferenc között „Nyiri és Kápolnai portiok iránt": ez a birtokrész tehát az örökösödési per tárgvát nem képezhette [5]. Az történt ugyanis, hogy Várady István 1697-ben Nyiri és Kápolna falvakban levő részét Soós Istvánné Várady Annával elcserélte Rozgony. Benyák és Gyürke falvakban levő birtokrészeiért. Soós Istvánné Várady Anna pótlásul még 340 forintot is fizetett. A birtokot azonban régi adósság is terhelte. 1702-ben Sugó György, aki ekkor a Lengyelországban lakozó Grusovics József teljhatalmú megbízottja volt, Nyirit az adósság fejében átengedte Bónis Zsigmondnak és házastársának, Várady Mária aszszonynak. Ekkor mint vér(rokon) és vicinus (szomszéd) Soós István uram foglalta el ténylegesen az egész birtokot, holott — mint Várady M'hály leszármazottai — három egyenlő részben kapták [6]. A bonyolult ügyet további tanúvallomások tisztázták. 1769-ben nemes Bánóczi György 72 éves gönci lakos, aki Nyíriben született és a tokaji veszedelemkor [7] (1697) egy esztendős lehetett, úgy tudja, hogy Nyíriben