A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Adatok egy reformkori miskolci diák színházi műveltségéhez

4. kép. Miskolci színlap 1836-ból: Jelszó. HOM HGY, Ltsz: 53.2312.1. ban levő közönséget is. Később azonban ez a téma egy ismeretlen írót silány drámai mű megírására késztetett. A darabot előadták, a közönség tódul és nagyot csalódott, a színház pedig sohasem látott kasszasikert könyvelhetett el. Látott a naplóíró spectaculumokat, látványosságokat is. Ilyen volt a csalódást okozó Stuver tűzijátéka. A vándorkomédiázásnak a napló adatai szerint a színházak nem okozták halálát. Nyomon követhetjük az alább hozott feljegyzésekből néhány színházépület sorsát. Ujat azonban nem mondanak. Többet szólnak a naplójegyzetek az alig ismert műkedvelői produkciókról. A XVII—XVIII. században Magyarországon is meghonosodott, Miskolcon a XVIII. században, hihetőleg gyakorlattá vált műkedvelői, azaz iskolai színjátszás hagyománya nem szakadt meg, 1835ben, 1836-ban, 1340-ben tovább folytatódott az iskolákban a műkedvelői színjátszó gyakorlat. 1823-ban egy helytartótanácsi rendelet megtiltja az iskolai ifjúság színházba járását. Ennek ellenére a miskolci ifjúság részt vesz az iskolai és hivatásos színjátékokon, sőt még elő is ad különféle darabokat. Nem lehet kétséges, hogy az 1823-as színházba járási tilalom negligálásának a város felnőtt lakossága részéről a színház és a s_zínpad irányában megmutatkozó pozitív szerepvállalás az oka. 1836-ban ezt a tilalmat a miskolci református iskolai tanács korszerűtlennek, a nemzeti nyelv szempontjából sérelmesnek tartja. Ugyanez az iskolai tanács 1833ban az iskolai ifjúságnak nem engedélyezi egy jótékonycélú előadás megrendezését. 1838-ban valóban nem is játszottak a diákok színjátékokat. 1843-ban már amiatt méltatlankodik a nagytekintélyű oskola tanács, hogy az iskola diákjai az „emberiség, különösen Rácz Sándor unszolására" en-