A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Adatok egy reformkori miskolci diák színházi műveltségéhez

később, 1763-ban pedig már két darabbal lepték meg a közönséget, a szülőket. Az egyiket latinul Actus acclamationis Unicus címmel, a másikat latin címmel ugyan, de már magyarul adták elő. A cím azonban nem sokat mond: Vinculum mutuae conjunctionis [3]. A minorita iskolában általánossá válhatott a színjátszás, hiszen a 70-es évek végén az iskola diákjainak színpadra lépéséről újból értesülünk. 1794-ben pedig már rendelettel kell eltiltani az ifjúságot az iskolai előadások tartásától [4]. A miskolci iskolai színjátszás általánossá válásáról megalapozott sejtéseink lehetnek. Az analógpéldák azt igazolják, hogy itt sem hanyagolták el az iskola pedagógiai és metodikai munkájában ebben az időben nélkülözhetetlen iskolai előadásokat. A minorita rend kézdivásárhely-kantai iskolájában a színjátszásnak szinte egy évszázadon keresztül hagyományt tudtak teremteni [5]. A kantai példa alapján, s néhány az imént említett miskolci előadás alapján sejtjük, hogy itt is gyakorlattá vált a drámai művek előadása. A színjátszás és a magyar dráma azonban még hiányolja a leglényegesebbet: a hivatásos és világi, a felnőtt és mindkét nemű színjátszókat. Felvinczi György 1696-ban született színtársulat alapítási engedélyét éppen csak ismeri a magyar drámatörténet [6]. A magyar nemzeti színjátszás igazi úttörője Bessenyei György volt, aki felismerte, hogy előbb a komédiázásról kialakított közvéleményt kell korrigálni. Ezután pedig sorra alkotja tragédiáit és komédiáit. A magyar színjátszás megteremtéséért ví1. kép. Miskolci színlap 1836-ból: András és Béla. A Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében (HOM HGY), Ltsz: 53.2253.1.