A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)
SZLOVÁKIAI TÉKA - Koma, J.: Vyvoj a súcasny stav l'udového odevu v Kendiciach (Márkus, M.) - Tájékoztató az újabban kiadott szlovák nyelvű néprajzi kérdőívekről (Márkus, M.)
szűkebb témakörű útmutatók publikálása. A Szlovák Néprajzi Társaságba tömörült néprajzosok a kívánalmak alapján az 1960-as évek elején hozzá is fogtak tematikus kérdőívek (gyűjtési útmutatók) megjelentetéséhez. Az első ilyen, s mondhatjuk a legterjedelmesebb gyűjtési útmutató 1962-ben jelent meg. Ezt azóta csaknem minden második évben egy-egy újabb útmutató követte. Témájuk és terjedelmük nem egyforma. Vannak közöttük olyanok, amelyek széles témakört ölelnek fel (pl. J. Podoláknak a szlovák állattenyésztésről és pásztorkodásról, valamint V. Urbancovának a mezőgazdaságról készített útmutatója), de vannak szűkebb témakört feldolgozó útmutatók is (ilyen pl. J. Pátkovának a fonás-szövés munkálataihoz, vagy E. Horváthovának a népi gyógyászathoz vagy a családi szokások gyűjtéséhez összeállított útmutatója). A gyűjtési útmutatók a Szlovák Néprajzi Társaság gondozásában, az ún. „kézikönyvek" („Prírucky") sorozatában láttak napvilágot. Az I. kötetet a Szlovák Tudományos Akadémia kiadóvállalata, a többi hátralevő (II—V.) köteteket a zvoleni (zólyomi) tájmúzeum (Vlastivedné múzeum vo Zvolene) adta ki [4]. Mielőtt a gyűjtési útmutatók kiadására sor került volna, a szlovák néprajzosok igen sokat tanakodtak arról, hogy milyen formában és terjedelemben jelentessék meg ezeket a gyűjtési útmutatókat. Valamennyien tudatában voltak annak, hogy a gyűjtési útmutatók sikere mindig attól függ, hogy milyen „szövegezéssel" adjuk fel a gyűjtőinknek (illetve adatszolgáltatóinknak) a megválaszolandó kérdéseket. A kérdések feltevésénél (maguknak a gyűjtőknek is) nagyon jó emberismeretre, gyakorlatra, alapos tárgy- és problémaismeretre van szükség. Tudjuk, hogy nem minden témánál lehet 'egyformán' kérdezni. A szlovák gyűjtési útmutatók összeállítása során az egyes szerzők kérdéseiket könnyen érthető formában fogalmazták meg. A kérdéseket minden szerző 'rendszer'-be foglalta. Ennélfogva az egymás mellett, vagy egymás után következő kérdések mindig valamilyen logikai összefüggésben állanak egymással. (Lehet ez tematikai, fejlődés szerint vagy más elgondolás szerinti sorrend.) Az ilyen szerkezeti és gyakorlati elvek alapján nyert válaszok a későbbiek során sokkal könnyebben dolgozhatók fel. Igen helyénvalónak tartjuk, hogy az útmutatókban feladott nehezebb kérdések során a szerzők többször segítőszavak felemlítésével vezetik, 'segítik' a gyűjtőt, illetve az adatközlőt a kérdés helyes megválaszolása felé. Ezt a célt szolgálják az útmutatókban publikált rajzos illusztrációk is. Ezeknek a számát és terjedelmét nézetünk szerint bővíteni is lehetett volna. Már a gyűjtési útmutatók elindításánál az egyes szerzőknek tisztában kellett lenniök azzal, hogy a kérdőívekben foglalt kérdéseket kezdő, vagy gyakorlott gyűjtők számára állítják össze? E sokat vitatott problémát minden szerzőnek egy kompromisszumos megoldással kellett megoldania. Mindegyik útmutató bevezető részében a kutatott téma (állattartás, földművelés, fonás-szövés, népi gyógyászat stb.) hazai kutatásának vázlatos történeti áttekintését nyújtja. Mintegy kiértékeli az eddigi szlovák néprajzi kutatások eredményeinek állását. Egyidejűleg felhívja a figyelmet azokra a hiányokra is. amiket a továbbiakban a terepen (vagy levéltárakban) végzendő gyűjtéssel kell kiegészíteni. Az eddig publikált szlovák