A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - A szlovák néprajzi irodalom négy kiemelkedő alkotása (Dankó Imre)

csak az egymáshoz közel álló tárgyak, tárgykörök miatt van így, hanem a módszer következtében is, Mind a négy munka széleskörűen leíró jellegű. A gondos leírás után a lényeges jegyeket kiemelik, csoportosítják, és a sajátságok alapján összefoglalást adnak. Űj adatok, ha találhatók is a feldolgozásokban, kevésbé lényegesek, a munkák mindegyikének meghatározó törekvése az, hogy a tárgykört jól összefoglaló, egészében megmutató, a sajátosságokat kiemelő kézikönyvekké legyenek. Éppen ezért bizonyos határaik is vannak. Általában kevéssé törődnek az interetnikus problémákkal, a kérdések történetiségét röviden és meglehetősen egyoldalúan tárgyalják. R. Bednarik nagyszerű összefoglalója a szlovák pásztorok faragó művészetéről például csak igen kis mértékben utal a magyar összefüggésekre, holott köztudott a magyar és szlovák pásztorság, ezen belül különösen a juhászat széles körű, sokoldalú kapcsolata. Ennek az összefüggésnek — ahogy végeredményében Bednarik is elismeri — számos művészeti, a faragásban is megmutatkozó vetülete van. Erről különben a kötet számos kiváló képe is tanúskodik. Ki kell emelnünk a munka nagyszerű illusztrációit. Ezek a képek kivétel nélkül olyanok, hogy alkalmasak a tárgyak tudományos megismertetésére, a legkisebb részletek tanulmányozására. (A magyar néprajztudomány nem foglalkozott ezzel a munkával súlyának megfelelően, bár Bednarik munkássága közismert és kellően értékelt nálunk.) A négyszerzős (A. Bartosová, E. Holéczyová, E. Marková, M. Morávková) népi textil összefoglaló, mintha ellensúlyozni akarná az előző munka hiányosságait, kifejezetten törekszik az interetnikus kapcsolatok feltárására, megmutatására. Mind a négy szerző jól tájékozott a magyar anyagban, de más környező népek viszonyai felől is tájékozottak. Az ugyancsak kiválóan illusztrált, a népi viseleti darabok szabásmintáit is tartalmazó kötet mind a négy tanulmánya példamutatóan magyar nyelvű öszszefoglalót is ad. Igen nagy jelentőségű ez, mert így a tanulmányok könynyebben válhatnak ismertté a magyar tudományosságban is, másrészt pedig megkönnyítik a közös vonások, esetleg a különbözőségek feltárását, m eg i s m ert étés ét. Érdekes, hogy bár J. Vydra nem egy munkáját időben recenzionálta a magyar szakirodalom, ezt az összefoglaló jellegűt, az egész szlovákiai népi építészetet együtt tárgyaló monográfiát csak több mint tíz év múltán ismertette Dám L. Pedig ha valahol, akkor itt igazán helyénvaló lett volna a munkatársi aggály afelől, hogy a szlovák népi építészetet sem részleteiben, sem pedig összefoglalóan a magyar kutatások ilyen mértékű figyelmen kívül hagyásával tárgyalni nem lehet. Amikor a néprajztudományban mindinkább tért hódít a nagyobb területek azonos kultúrájának eszméje, és éppen a csehszlovákiai kutatók hangsúlyozzák erőteljesen az úgynevezett pannóniai, aztán a kárpáti stb. kultúrát, szinte érthetetlen, hogy egy különben alapos, jó monográfia hogyan nélkülözheti a saját tárgyára is vonatkozó, azt teljesebbé tevő idegen kutatásokat. Gunda Béla. Vargha László és mások J, Vydra által is hasznosítható szempontjai, észrevételei és adatai, illetve azok felhasználása még jobbá, alaposabbá tette volna ezt az ugyancsak jól illusztrált monográfiát.