A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Kovacevicova, S.: Volksplastiken (Balassa Iván)

kilencven elbeszélést közöl. Az irodalomjegyzék a vonatkozó szlovák anyagról jó tájékoztatást ad. A szlovák nyelvet nem ismerő külföldi kutatóknak a német összefoglaló könnyíti a kötet anyagának megismerését. UJVÁRYZOLTÁN Kovacevicova, Sona: Volksplastiken Fényképezte: Schreiber, Bedrich. A Szlovák Tudományos Akadémia kiadványa. 31 oldal -f- 103 színes tábla, Bratislava, 1971. A hegyes, erdős vidékeken a fának, mint alapanyagnak, rendkívül széles körű szerep jutott a nép mindennapi életében. Különösen érvényes ez a megállapítás Szlovákiára. Itt az emberek évszázadok, de azt is mondhatnám, hogy évezredek óta házaikat, azok berendezését, munkaeszközeik nagv részét fából készítették. A néprajzi kutatás figyelmét elsősorban ezekre irányította, ahol a célszerűség, a művészi forma és a díszítő elemek olyan tökéletes harmóniáját lehetett megfigyelni. Van azonban a népi fafaragásnak egy olyan nagy jelentőségű csoportja, mely a múltban elsősorban a rítusokban, a kultikus cselekedetekben játszott szerepet. Ilyenek többek között a fejfák, sírjelek, a lakodalmi figurák, és a vallási kultusz szobrai. A hiedelmek szerint ezek fő feladatát abbarr látták, hogy a nekik tulajdonított természetfeletti erővel az embereket és azok vagyonát minden rossztól megvédelmezték. Ezért ezeket a település valamelyik központi, fontos helyére, esetleg éppen a határára állították. A népi eredetű, fából faragott és díszesen festett szobrok többkevesebb szállal kapcsolódnak a nagy művészeti korszakokhoz. így találunk közöttük gótikus, reneszánsz és barokk ihletésűt, de időben messze elmaradtak azoktól és egy rusztikus rétegként rakódtak le a népművészei határára. Az előttünk fekvő könyv az utóbbi két évszázad legjellegzetesebb és legművészibb népies szobrait mutatja be, Szlovákia szinte minden részéből, így számos műremek Nyugat-Szlovákiában került elő. míg mások Árvából valók. Különös figyelmet érdemelnek azok az alkotások, melyek a Szász-földön vagy Sárosban készültek, ez utóbbi vidéken mintha bizánci vonásokat is vélnénk felfedezni. De jelentős réteg képviseli Közép-Szlovákiát is. Mind olyan terület, ahol ez a népművészeti ág hatalmas és magasfokú középkori alapokra épült, amit a népi jelleg alatt minden alkotáson érezni lehet. Ezek a többnyire kis méretű szobrászati remekművek ma nagyobbrészt a szlovák múzeumok féltve őrzött kincsei, hiszen a múlt művészetének és hitvilágának egyaránt beszédes tanúi ezek. A szerző Kovacevicova, Sona, akit eddig elsősorban a népviselet, népi textíliák és a szlovák népi építészet kiváló szakértőjeként tartottak számon a néprajz művelői — nemcsak hazájában, hanem egész Európában — most ezen az új területen is nagyszerűt alkotott. Nemcsak leír. hanem megmutatja az összefüggéseket, sőt egy külön fejezetben azt a fejlődési lehetőséget is felvázolja, amikor a mai művészet ebből a tiszta vizű forrásból merít.