A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Naukovij zbirnik (Vrbovcsan M.)

zíti, igen sok összehasonlító anyaggal. A Naukovij zbirnik IV. kötetében ugyancsak N. Surkalová a Snina környéki ukrán falvakban szokásos fűtési eljárásokat (kemence-formákat) ismerteti. A svidniki ukrán múzeum IV. kötete újra egy kiváló ukrán kutató: J. Pankevyc emlékszáma. (Ez az évkönyv két kötetnyi, az első része J. Pankevyc életrajzát és méltatását, széles körű levelezését — és munkáinak bibliográfiáját tartalmazza.) Ezután a külföldi kutatók méltatásai következnek. J. Dzendzelivskij mint nyelvjárás-kutatóról, L. Humecka — mint a nyelvemlékek kutatójáról. K. Halas mint helynévkutatóról emlékezik rneg. O. Zilinskij — mint folkloristáról tesz említést. A magyar kutatók közül Dezső S. méltatja Pankevyc érdemeit. A nyelvtudoimányi rovatban nyelvjárást ismertető tanulmányok dominálnak. (Lattá, Selepec, Stec, Kurimskij, Horbac stb.). A Naukovij zbirnik V. kötete tematikus tartalmú, értékes monografikus munka. Ebben B. Kovacevicová—Puskárová és J. Puskár több mint száz keleti rítust követő kelet-szlovákiai fatemplomot dolgozott fel. A feldolgozás során a szerzők számbavették az építészeti, műtörténeti és néprajzi szempontokat is. A szövegrészt kiegészítő bőséges és pontos alaprajzok, egyéb kiegészítő részrajzok, színes és fekete-fehér fényképek gazdag illusztrálásával elsőrendű anyagot gyűjtöttek össze a további összehasonlító munkákhoz. Azok, akik a kárpát-európai népek építészetével (s itt különösen a faépítkezés technikáját emeljük ki), azok interetnikus kapcsolataival foglalkoznak, élvezettel fogják áttanulmányozni az itt publikált anyagot. Nagyon helyesen járt el a múzeum igazgatósága és az évkönyv szerkesztősége —, hogy egyik évkönyvében éppen ezt a specifikus kárpáteurópai témát szólaltatta meg. Az ukrán nyelven írt monográfiát szlovák, angol és német nyelvű kivonatok kísérik. Nem hallgathatjuk azonban el —, hogy a kivonatok terjedelmét keveselljük! Nézetünk szerint az ilyen specifikus téma megérdemelné a szélesebb publicitást. Tehát részletesebb kivonatok közlését — vegy pedig több nyelvű kivonatok publikálását. Nem ártott volna a szomszédnépek nyelvén is — pl. magyarul és románul — egy-egy kivonatot közzétenni. Tudományunkban ez az együttműködés egyedüli és reális útja. Az évkönyvek krónika-rovatában aprólékosan ismerteti a múzeum tudományos és népművelő tevékenységét. (Bevezetőben leírja az alapítás körüli nehézségeket, a gyűjtőmunka problémáit stb.) A múzeum egyik legfontosabb feladatának a gyűjtőmunkát, kisebb időszakos kiállítások rendezését, a tudományos kutatómunka elmélyítését, az eredmények publikálását tekinti. E cél érdekében a legszorosabb kapcsolatot tartja a többi szlovákiai múzeummal, a csehszlovákiai és külföldi tudományos intézetekkel. (Cserepéldányok küldése, tapasztalatcsere.) Az eddig kiadott évkönyvek öt kötetéről elmondhatjuk, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után jó startot vett. M. VRBOVCSAN