A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Katona Imre: A miskolci kőedénygyár évtizedei

1841. között városi tanácstag, majd mint a dédesi papírmalom bérlője tűnik fel. Butykay az Abaúj megyei Abaújszántóról került Miskolcra. Apja városi főfiskális s még 1825-ben is Abaújszántón lakik. 1822-ben üzlete van Miskolcon. Előbb Hackenberger Sámuel üzlettársa, majd Biszterszkyvel társul a kőedénygyár alapítására. Az 1820-as évek közepén már számos kapcsolata van bécsi kereskedőkkel. 1830-ban a Libay-féle pénzhamisításban gyanúsítják, de a városi hatóság segítségével ebből hamarosan tisztázza magát. 1831-ben kezdenek a gyár alapításához. 1831. április 13-án kelt az az adásvevési szerződés, mely szerint Butykay és Biszterszky kereskedők 320 pengőforintért megveszik a diósgyőri koronauradalomtól azt a telket, melyen porcelángyárukat akarják felállítani. Az uradalom ennek ellenében megengedte, hogy a Szinván levő malmot (mai Királymalom őse) átalakíthassák a porcelángyár szükségleteinek megfelelően. A gyár azon a négy utcával körülhatárolt telken állt, ahol ma az úttörőház épülete van. Egy 1863-as hirdetés szerint a gyári épületek „részint kő, részint téglából vannak építve, s cserép zsindellyel vannak födve" ... A gyár első mesterei, szakmunkásai minden bizonnyal Besztercebányáról és Telkibányáról verbuválódtak. Ez nemcsak abból következik, hogy a besztercebányai és a telkibányai kőedénygyár egyaránt közel volt Miskolchoz — ahol a gyárnak lerakat a volt —. hanem abból is, hogy míg az egyik alapító. Biszterszky körmöcbányai, s az ottani gyár lerakatának vezetője az 1820-as évek végén, Butykay József szántói volt, mely ugyanúgy Bertzenheim uradalmához tartozott, mint Telkibánya. A ..Jelenkor" 1832. május 2-i közleménye szerint a miskolci gyár négy kemencével működött. Miután a pápai kőedénygyárnak szintén négy kemencéje volt. a miskolci, az. ország legnagyobb kőedénygyárai közé tartozott. Jelentőségét mutatja az is, hogy a herendi gyárnak még tíz évvel később, 1842-ben is csak két kemencéje van. A miskolci tehát már működése kezdetén egyik legnagyobb kőedénygyárunk volt. Kár, hogy a gyárat már induláskor determinálta az alapító szerencsétlen vagyoni helyzete, ki a gyár alapításában csakúgy, mint egyéb vállalkozásaiban ,,a legrosszabb kiviteli tapintatot tanúsította —, midőn már fülig volt az adósságban, akkor állítá föl gyárát, hogy az őt fenyegető veszélyben mentőszerül szolgáljon, de lehetetlen vala, hogy egy ilyen vállalat, kivált a kezdet legtöbb nehézségeivel járó éveiben, azonkívül, hogy magát saját erejével önállásra, sőt hasznos állapotra felküzdötte, meg máshonnan eredett terhek halmazát is elviselje..." — írja Szűcs Miklós, a Pesti Hírlap 1845. március 6-i számában. Az alapítót gazdasági erejét és adottságait meghaladó vállalkozásai már 1836-ban majdnem csődbe sodorták. Az ellene indított keresetek száma és összege olyan nagy volt, hogy vagyonát a nádor zároltatta. A zárlatot Fries és Zeppezauer bécsi kereskedők, valamint Psoherer Miklós és a Hirsch-testvérek kérésére rendelték el. Miután Butykay és az említett kereskedctársak egymással békésen megegyeztek, a nádor feloldotta a vagyoni zárt. Mint Butykay vallomásából kiderül, Götz és Bahr pesti kereskedők hathatós anyagi és erkölcsi segítségével sikerült a csődöt kikerülnie. A periratok tanúsága szerint Götz és Bahr kereskedők oly módon segítettek 1836-ban Butykay nak, hogy elvállalták Fries és Zeppezauer követelésének visszafizetését. Ettől kezdve Butykay társviszonyba került Götz és