A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kresz Mária: A Borsod megyei fazekasság

mázas edények írókás dísze fekete. Ilyen már az 1896-os kiállítás anyagából került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe, párja fehér alapon ecsetes díszű, színezése olyan, mint a gyöngyösi edényeké. Mezőkövesd főleg mint kerámialelőhely érdekes: a matyó nép volt a tiszafüredi fazekasok legjobb vevője. M orva y Judit kitűnő tanulmánya szerint összesen kilenc fazekasközpont edényei mutathatók ki Kövesden. Borsod megyei kereskedők járultak hozzá a füredi edények távolabbi elterjedéséhez; a cserépfalusi meszesek nemcsak mésszel járták az Alföldet, hanem Tiszafüreden cserépedényeket is vásároltak, amit távolabbi vidéken adtak el (például Tiszanánán). De maguk is bőségesen vásároltak és válogattak a füredi cserépedények között: Cserépfalu olyan helység, ahonnan sok és válogatott szép tiszafüredi edény került gyűjteményeinkbe. Szólnunk kell Mezőkeresztes fazekasságáról. Akárcsak Mezőkövesd esetében, főleg az ovális „butykos"-okat tudjuk megkülönböztetni, ezek is zöldmázasak, de karcolt díszítéssel. Butykoskorsót is ismerünk, könyvbutellát, Igaz Mária gyűjtése. A Néprajzi Múzeumban Ónodról is, Szomolyáról is van ovális „bütykös", a Herman Ottó Múzeum anyaga alapján több kisebb borsodi központ azonosítható. Igen jelentős volt a megyén áthaladó, Gömör felől érkező kereskedelmi forgalom. A Rimaszombat környéki fazekasfalvakból származó cserépedény egyik „végállomása" Mszőcsát volt: idáig még hoztak mázas virágos korsót (mert a mezőcsáti agyag nem kedvezett a korsókészítésnek), de távolabbra már nemigen vittek. (A fazékfélét messzebbre is elvitták, az Alföld délibb, keletibb vidékeire.) Szoros barátság is kialakulhatott egyegy gömöri fazekas és borsodi szállásadója között. Ilyen barátság emléke egy Süvétén készült butykoskorsó, melyet felirata szerint 1880-ban Péterj András készített Bogácsra, barátja, Kis János számára. Végül szólni kell néhány téveszméről. Ónmázas, késő-fajansz edényt (főleg bokályformát) Borsod megyében is használtak falun és városon egyaránt. Ezek a XVIII. századi, XIX. századeleji késő-habán fajanszedányek az egész országban elterjedtek, és a mai Nyugat-Szlovákia egykori habán településeiből származnak; vízi úton és tengelyen szállították őket. Fontos szerepe volt e kereskedelemben Győr városának, mint dunai kikötőnek, éppen ezért e fajanszárut „győri" edénynek is nevezték, főleg Erdélyben. A „gycri"' edénnyel foglalkozva nsmrég felmerült a lehetőség, hogy talán Diósgyőr volna e „győri" edények készítőhelye. Ez az elmélet teljesen megalapozatlan, az anyag ismeretében tévesnek mondható. Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy Mezőcsát páratlan szépségű kerámiája — virágozása legszebb az egész országban — csak úgy érthető meg, ha Borsod megye egészének történelmi és társadalmi helyzetére gondolunk: e művészet oklevélen és templommennyezeten, szűcsök varrásain és mintakönyveiben, Mezőkövesd kimeríthetetlen gazdagságában és a borsodi kerámia ismert és még felfedezésre váró emlékeiben él tovább. KRESZ MÁRIA