A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kresz Mária: A Borsod megyei fazekasság

cseréptöredék, meg ez a rövid feljegyzés őrizze e nagy hírű ősi mesterség múltját, hanem a mester művészi munkája is . . ." A miskolci fazekasságra vonatkozó levéltári anyagra, a miskolci fazekascéh irataira és jegyzőkönyvére Domanovszky György hivatkozott „Mezőcsáti kerámia'' c. 1953-ban megjelent alapvető fontosságú könyvében. A miskolci fazekascéhnek fennmaradt egy jegyzőkönyve, ebben a céhbe lépő fazekassegédek „virágneve" található, többek közt kilenc mezőcsáti születésű legény virágneve, akik 1798-tól kezdve léptek be a miskolci fazekascéhbe, és akik közül nem egy utóbb visszaköltözött Mezőcsátra, sőt továbbment Tiszafüredre. E fontos adatok alapján feltételezhető, hogy a csati fazekasok jórésze Miskolcon tanulta mesterségét és művészetát. Ennek ellenére Domanovszky úgy véli: ,,Az a néhány edény, amely feltételezhetően miskolci céhes fazekas munkája, nem elegendő arra, hogy jelentőségét, a közép-tiszai kerámia alakulásában vitt szerepét meghatározhassuk, így Miskolcot, mint fazekasműhelyt, míg a további kutatások valaminő eredményt nem adnak, egyelőre ki kell kapcsolnunk a középtiszai kerámia alakulásából." A közép-tiszai és ezen belül a mezőcsáti stílus kialakításában Domanovszky a céhiratok tanúsága ellenére a Déri Múzeumban őrzött jelentős debreceni emlékanyag alapján, Debrecent értékeli döntőnek. 1. kép. A Nemesbikken található 1713-as tál. Bodó S. felv.