A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dankó Imre: Egy miskolci vásárhirdetés 1801-ből

Egy miskolci vásárhirdetés 1801-ből Miskolc hazánk második legnagyobb városa. Nagyszerű fekvése következtében különböző földrajzi tájak találkozópontja, közvetítője mind a mai napig. Ezért természetes, hogy nemcsak történetében, hanem mindennapi életében is nagy jelentőségűek voltak a vásárok, piacok. Miskolc korábbi viszonyai között szinte az egyetlen urbanizációs intézmények. Azonban bármily lényegesek is voltak, sajnálatosan keveset tudunk történetükről, lefolyásukról. A város középkori kiváltságlevelei a vásárok ügyét is rendezték ugyan, de kizárólag a vásárral foglalkozó privilégium elég késői, csak 1696-ból ismeretes [1]. Ekkor a városnak már ősidők óta évi két vására volt, az ,,áldozó napi", azaz az áldozócsütörtöki és a „Szent Lukács napi", piacot pedig mindennap tartottak. 1696-ban ehhez az évenkénti két vásárhoz kapott Miskolc két újabb vásárt, éspedig a „Szent Juliánná napit" (február 16.) és a „Sámuel napit" (augusztus 26.). Hosszú időn át aztán ez az évi négy vásár járta Miskolcon. Mind a négy vásár több napos sokadalom volt. A középkori miskolci piacokról-vásárokról részint Marjalaki Kiss Lajos, részint pedig Komáromy József tájékoztattak bennünket, főleg régészeti és a régészetihez kapcsolódó topográfiai kutatások alapján [2]. Tőlük tudjuk, hogy a miskolci piac és vásár a XV. század előtt a mai Széchenyi utcának a városi és a megyei tanács irányába kiszélesülő, apró térré bővülő részén volt. A XV. századtól a piac és a vásár a keleti utcarészbe tevődött át, az utca déli oldala volt az úgynevezett „Derék piac" [3]. A későbbiek folyamán, lassú fejlődéssel, a piac és a vásár kiszorult az utcából és a miskolci piacok és vásárok differenciálódása révén a város központjából kijjebb, különböző helyekre szorultak. Ezek az új piac- és vásárhelyek szoros kapcsolatban voltak az utcával, aminek a neve, a debreceni hasonlóval azonos módon sokáig megmaradt „piac utcának" (Búza tér). A vásártér ilyen, úgynevezett utcás elhelyezése, a település egészében elfoglalt helye, az egész városra gyakorolt települési hatása azon túl, hogy bizonyos határokon belül magyar sajátosság, jól mutatta a vásár és a piac intézményének Miskolc életében betöltött jelentőségét. Itt kívánkozik annak megemlítése is, hogy ezekről a fontos, nemcsak Miskolc számára jelentős vásárokról érdemleges leírásunk is alig van. Szendrei János igen szűkszavú volt, csak a tárgyához feltétlenül szükséges adatokat írta le [4], Mint legrészletesebb, jó leírást, a Bozena Nemcováét kell megemlítenünk, amit éppen a Herman Ottó Múzeum adott közre [5]. Az olvasható fotókópiában közreadott vásárhirdetésünk — amit Miskolc vásártörténete szempontjából jelentős dokumentumnak tartunk — abból az időből (1801) való, amikor a város a hosszú időn át évente tartott négy vásár mellé egy újat, az ötödik vásárt megkapta [6]. Ezzel az ötödik vásárral alakult ki Miskolc végleges, a legutóbbi időkig érvényes vásári rendje. Csupán még egy változás történt, nevezetesen az, hogy 1838-ban az áldozócsütörtöki vásárt, mint alkalmatlan időpontú sokadalmat, áthelyezték Szent Orbán napjára [7]. Az áthelyezésben, ahogy Szendrei János megjegyezte, nagy szerepe volt annak, hogy az új időpont inkább alkalmas