A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ethnológia Slavica (Márkus, M.)

iratokat. Helyet kapnak ebben a rovatban olyan újabb szláv kiadványok ismertetései is, amelyek a szláv etnológiai kutatás legfontosabb kézikönyvei közé sorolhatók. [Ilyen pl. K. Moszynskindik a Kultúra ludowa slowian c. munkájának legújabb (posthumus) és jelentékenyen bővített kiadása, vagy pedig Chr. Vakarelskinek a bolgárok néprajzáról írt lengyel nyelvű és szintén jelentősen kiegészített formában való reediciója.] Az Ethnologia Slavica III. kötete tartalmilag a legszínesebb kötet. Huszonkét szerzője a következőképpen oszlik meg: 7 csehszlovák, 7 bolgár, 4 orosz (3 nagyorosz, 1 ukrán), 3 jugoszláv és 1 lengyel. Ez — a legújabb — kötet a szláv etnológusok első (oravai) konferenciájának anyagát tartalmazza —, melynek összefoglaló témája: a szláv népi kultúrák közös és eltérő vonásai címet viseli. Az első konferencián sok elméleti, módszertani, programadó és összefoglaló előadás hangzott el, melyeket elhangzásuk után tartalmas hozzászólások egészítettek ki. Az egyik legjobban sikerült előadás J. Komorovsky-nak a történ eti-csszehasonlí tó módszernek a szláv népek szellemi kultúrája kutatásában való alkalmazásáról szól. Hosszú és tartalmas vita alakult ki J. Bromlej-nek az ,,etnosz

;

'-ról és az etnoszociális szervezetről tartott előadásával kapcsolatban is. — A szláv etnológiai problémák felvetésében és azok megoldására való törekvésre a legkiválóbb példát a bolgár résztvevők szolgáltatták. Chr. Vakarelskí a néprajztudomány történeti lényegét kiemelve áttekinthető formában foglalta össze a szláv etnológia legközelebbi feladatait. — Ezeket a feladatokat egyes előadások tematikailag és regionálisan is részletezték. így pl. M. Markus a szlávok népi táplálkozás-kutatásának aktuális problémáit és feladatait foglalta össze. V. Zinyc a szláv etnológiai kutatások ukrajnai és kárpáti feladatait vázolta. J. Stika a kárpáti hegyi pásztorvándorlásck során a történeti analízis-kutatások fontosságára és konkrét példáira mutatott rá. R. Peseva a szlávok társadalom-szervezetének kutatásában főleg a patrimoniális hagyományok fontosságát, hangsúlyozta ki. O. Skalníková a jelenkori társadalmi és kultúraváltozások kutatásának közös problémáira hívta fel a figyelmet, A felvetett problémákat a legtöbb előadó saját gyűjtési és kutatási, tapasztalataival egészítette ki. (Pl. J. Horák, J. Burszta, Ch. Gandev, V. Alexandooy, J. Vafeka, E. Koleva, M. Barjakatrovic, I. Georgieva, N. Pantelic, T. Koleva, B. Tumangelov, B. Putilov, D. Klimová stb.) — Mint az idézett névsorból láthatjuk — a III. kötet nem is tartalmazza a konferencián elhangzott összes előadást (a pontosság kedvéért megjegyezzük —, hegy ott kb. 30 előadás hangzott el). Sajnos ez a kötet nem tartalmazza az előadásokhoz fűződő viták anyagát sem. Nem ártott volna — az ott felvetett gondolatokat legalább vázlatosan közzétenni. (így pl. a konferencián többen is felvetették egy szláv etnológiai társaság (munkaközösség) létesítésének gondolatát (Assoziation slawischer Ethnologen). — Ennek esetleges megvalósítási tervét — megfelelő előkészítés hiánya miatt —, a II. nemzetközi szláv etnológus konferencián tárgyalják majd meg. Az elmondottakból kiviláglik, hogy az Ethnologia Slavica, mint a szláv etnológusoknak külföld felé szóló orgánuma — egyre biztosabban halad kitűzött célja felé. M. MARKUS