A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)
MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Az első magyar műszaki könyvtár és ritkaságai Miskolcon
A Pauer-féle könyvtárrendezés során egyetlen kötetbe — ún. kolligátumba — kötöttek egy sor XVI. századi csillagászati és matematikai könyvet. Ennek a kolligátumnak van egy kötete, a második, amely különös figyelmet érdemel. Egy Benedict nevű velencei csillagász könyvéről van szó, amelyet a szerző a napórákról írt. A könyv feltehetően a neves dán csillagász, Tycho Brache tulajdona volt. Erről tanúskodik a címoldalon Tycho Brache saját kezű bejegyzése is (piros tintával; Tychonis Brache). Ez a könyv valószínűleg a dán csillagász prágai tartózkodása során (köztudott, hogy Brache egy ideig Rudolf császár udvari csillagásza volt) került át famulusának, Keplernek a tulajdonába. Majd azután egy évszázad múlva Peithner professzor hagyatékával együtt ezt a könyvet is megvásárolta az akadémia. Ugyanebben a kolligátumban található egy másik igen érdekes könyv is: SEBASTIAN MÜNSTER: RUDIMENTA MATEMATICA-ja. Münster kora egyik legkiválóbb tudósa volt, ő szerkesztette az első világföldrajzot is. Egyik közeli munkatársa volt DERNSCHWAM Jánosnak, a Fuggerek magyarországi faktorának, könyvét is neki, az ő figyelmébe ajánlotta. Ez a DERNSCHWAM egyébként ugyancsak páratlan értékű könyvtáráról volt nevezetes. Egy másik, igen nagy értékű könyv: LÖHNEYSS: BERICHT VOM BERGWERCK című munkája, illetőleg ennek a könyvnek első kiadása. Ez ugyanis a világ műszaki könyvritkaságai között szerepelt azon a londoni kiállításon, amelyet néhány éve rendeztek meg, és ahol az egyetlen kritérium az volt, hogy a kiállított könyvekből összesen nem lehet több az egész világon, mint 12 ismert példány (természetesen nem a selmeci könyvtárban található példány volt kiállítva). Löhneyss, Agricola De re Metallica-ja után fél évszázaddal, a XVIII. század első felében vállalkozott arra, hogy egyetlen kötetbe foglalja össze mindazt, amit akkor a bányászkodásról tudtak. A szerző, aki egyébként a braunschweigi herceg főlovászm es tere és bányakapitány is volt egyszemélyben, saját költségén jelentette meg ezt a könyvet, amelyet páratlanul szép, és akkoriban még újdonságszámba menő rézmetszetekkel illusztráltak. Az első kiadás azonban egy ostrom alkalmával kitört tűzvész során (nem szabad elfelejteni, hogy a könyv megjelenésének időpontjában javában tombolt a harmincéves háború) megsemmisült, és csak azok a példányok maradtak meg, amelyet a szerző már eljuttatott a herceghez. Könyvészeti szempontból különleges értéket képvisel MARTIN PINGER-nek egy kis alakú kéziratos könyvecskéje. A szerző különböző. XV. századi könyvekből, úgynevezett VENEDIGER BUCH-okból válogatta öszsze a könyvtár tulajdonában levő kis kötet anyagát. Ezek a venediger Buchok tulajdonképpen földtani útinaplók voltak, amolyan középkori kutatási naplók és feljegyzések, amelyeket a muránói (velencei) üveggyárosok megbízásából színesfémek után kutató utazók írtak. Ezek a középkori geológusok ugyanis egész Európát bejárták üvegszínező fémek után; a kötet, amelyről szó van. cseh- és morvaországi kutatások eredményeit és a lelőhelyeket írja le. Egy másik kéziratnak már a magyar műszaki felsőoktatás története szempontjából van jelentősége. ANTON MRAKH nevű Selmecbányái praktikáns (az akadémia hallgatóit nevezték így egykoron) kéziratos beszá7* 9»