A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Gyümölcsfeldolgozás Filkeházán

a lábhoz. Körültekerték a lábszárt. Azt még télbe is fel lehetett húzni, mer a hátulját ki lehetett ereszteni, oszt annyi kapcát lehetett belehúzni, amennyit akart. Jóu vóut a bocskor, de mán most a szanda kell nem a bocskor, pedig a jóu pár bocskor többet ért, mint ma a szanda. Mer a vászonszandába ha elmegyen egy hétig aratni, hát mán az óudalán kibújik a lábujja, a bűrszanda se bírja addig, mint egy pár bocskor. Mer a bocskor könnyű is vóut, meg szépen is állt a lábon. Szóuval az nyugodalmas, könnyű lábbelivóut" (3, 4. kép). Két évtizeddel ezelőtt falunkban még általános volt a bocskorviselet. A tavaszi napok beköszöntével a téli lábbelik a kamra mestergerendájára vagy rúdjára kerültek. Előszedték a bocskort, hogy a hideg időszak beköszöntéséig szolgálja a parasztembert a mezei munkában. Igaz, akkor kellett is, mert a tarlót nem lehetett mezítláb kibírni, a bakancs vagy a csizma pedig nehéz és meleg volt. No, meg a szükség is rákényszerítette a parasztembert a bocskor viselésére. Ma azonban már nincs rá szükség, s lassan nem is emlékeznek mar erre a lábbelire. Lám, két évtized kellett csak, és ma már nemcsak hogy nem használják, hanem lassan el is feledkeznek róla. Nem csoda, mert ki jár ma már gyalogszerrel a tarlón? NAGY GÉZA Gyümölcsfeldolgozás Filkeházán A Zempléni-hegység keleti oldalán húzódó Hegyközben 1945 előtt kevés munkalehetőség akadt, a lakosság fő foglalkozása a földművelés és az állattenyésztés volt. Ez a körülmény meghatározta a táplálkozást és a felhasznált élelmiszereket is. A terület hűvös, csapadékos, páradús éghajlati viszonyai miatt a szilva és a téli alma termesztésére kiválóan alkalmas.

1 A Hegyköz középpontjában fekvő Filkeházáról a módosabb gazdák a piacra és a bodrogközi falvakba hordott gyümölcsösből egészítették ki jövedelmüket, a szilvából és almából készített lekvár pedig az egész lakosság élelmezésében fontos szerepet töltött be. A tejes ételek mellett a túróval és lekvárral ízesített galuska és derelye volt a legáltalánosabb eledel, az aszalt szilvát, almát és körtét pedig csemegeként fogyasztották. A szűkös anyagi viszonyok miatt önellátásra kényszerültek, maguk állították elő a legtöbb élelmiszert, s csak a nélkülözhetetlen és a meg nem termelhető nyersanyagokat vásárolták. Gyümölcsfa sok család kertjében akadt, akinek nem volt, inkább mástól vásárolt szilvát, de lekvárt a legtöbb családnál főztek, néhol háromszor is egy évben. 1895—1935 között sokat változott a szilvafák és almafák aránya. 1895-ben 1652 szilvafát számoltak össze,

2 ez 1935-ben 1081-re csökkent/' viszont a 91 almafa helyett 1935-ben 313 termett. A múlt szá-