A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Újságírók, lapszerkeszltők, művészek...

össze 600 P-t kapott a várostól. De volt a városban művésztelep, máig sem tudni, hogy mi indította a város vezetőit arra, hogy a művésztelepet létrehozzák, de nem volt a városban egyetlen kiállítási helyiség sem. A Lévay Egyesület állandó anyagi gondokkal küzdött és az általa rendezett irodalmi matinékon alig volt résztvevő. Ugyanakkor a Deborah Nőegyletben egy-egy Kiss József esten annyian voltak, hogy nem fértek be az emberek, a keresztény úri középosztály viszont bridzs-teákra járt, és ha egyáltalán valamilyen kulturális rendezvényre elment, az vagy a színház valamelyik bemutatója volt, vagy valami reprezentatív kulturális megmozdulás, ahol illett megjelenni. Amikor pl. József Ferenc főherceg megnyitotta a Lévay Egyesület egyik kiállítását, ,, . . . akkor mindenki ott volt, aki számított valamit a városban . . . vagy amikor Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter nyitotta meg a Közművelődési Egyesület kiállítását akkor is mennyi ígéret hangzott el.'"' De csak elhangzott, fogadkozás maradt. „Magyarország és Erdély leghíresebb írói látogattak el az elmúlt évben, az 1934—35-ös szezonban is Miskolcra, hogy a Lévay Egyesület pódiumán szerepeljenek. Olcsó helyárakkal is szánalmas házak voltak. Kötéllel kellett fogni az embereket. . ." Sassy Csaba pl. a Petőfi Társaság miskolci látogatása alkalmával saját zsebéből fizette ki a szállodai és éttermi számlákat, hogy az Egyesület ne fizessen rá. Bruckner Győző dékánon, Ferenczi Károly on (a Kereskedelmi Testület elnöke, a Reggeli Hírlap egyik tulajdonosa volt), Bank Sándoron és az öreg Liechtenstein László főispánon kívül alig volt olyan közéleti kitűnőség, ,, . . . aki tárcáját megnyitná . . . hiába bocsa j to tt ki a polgármester felhívást egy-egy alkalommal — akármilyen országos hírű kitűnőség tartott is előadást — a városi tisztikarhoz, 2—3 jegynél többet sohasem sikerült eladni a városházán."

5 1938-ban Miskolc tett kísérletet arra. hogy színvonalas irodalmi— kulturális mellékletet (társlapot) jelentessen meg. A Miskolci Magazin hasábjain azonban zömmel báli tudósítások, színházi intimitások, hírek, pletykák láttak napvilágot. Mellette Török Sándor. Vér Andor, Dallos Sándor, Sásdi Sándor, Berényi Miklós, Tápay Szabó László tárcái, versei, novellái jelennek meg. Itt-ott néhány merészhangú, háborúellenes, vagy a fasiszta tendenciákat bíráló —- nagyon óvatos és burkolt — írás látott napvilágot. A szépírói ambíciók kiélésére egyébként az ilyen stílusú lapok és a napisajtó (A Magyar Jövő vasárnapi számai 25—30. oldalon jelentek meg, több oldalas irodalmi melléklettel) hasábjain nyílott alkalom és mód leginkább. így azután a kor legrangosabb, a magyar irodalom igazi értékei mellett a lapok közölték jómódú, pénzes dilettánsok és mecénás-feleségek zsengéit éppúgy, mint újságírók, tanárok, harmad-, negyedrangú helyi író „nagyságok" verseit, novelláit, írásait, egymás mellett. Lényegében ehhez az írói, újságírói csoporthoz tartozott társadalmi helyzetét tekintve az a néhány, Miskolcon divatos képzőművész is — Meilinger Dezső, Benkhardt Ágoston, Döbröczöni Kálmán, Bárány Nándor —, amely többnyire portréfestészetből élt, és művészi eszközeit, ki-