A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Újságírók, lapszerkeszltők, művészek...

később Putnoki Bélából, aki valójában soha nem szakított az újságírással, a miskolci jogakadémia, Kovács Gáborból a debreceni egyetem tanára lett. Ugyanennél a lapnál kezdték pályájukat a miskolci hírlapírás későbbi vezető publicistái is, mint pl. : Fehér Ödön és Sassy Csaba. Fehér Ödön is, mint joghallgató került a Miskolci Naplóhoz, és csak később lett hivatásos újságíró. Fehér Ödön egyébként szédületes karriert futott be — legalábbis miskolci mércével mérve; 1905-hen lett a Miskolci Napló munkatársa, rövidesen tanulmányait végleg abbahagyta, öt esztendő múlva már a „Reggel" c. miskolci lap felelős szerkesztője, alig egy esztendő után már a Miskolci Napló h. főszerkesztője, később felelős szerkesztője, majd a Reggeli Hírlap főszerkesztője és a miskolci liberális sajtó egyik vezére lett. Fehér Ödön típusa volt azoknak a jó képességű, kitűnő üzleti érzékkel megáldott és az évek során széles körű kapcsolatokra szert tett lapszerkesztőknek, akik minden különösebb skrupulus nélkül szolgálták ki az egymást követő rezsimeket, laptulajdonosokat és városi klikkeket. Mellesleg az évek során jelentős vagyonra tett szert Földes Lajossal, a másik miskolci „lapnagybirtokossal" együtt.

1 A miskolci hírlapírás vezető munkatársi gárdája tehát lényegében 1919 előtt kezdte pályafutását az addig létrehozott néhány nagy miskolci napilapnál. A Reggelnél kezdték újságírói és közéleti pályafutásukat Láng Lajos dr., Kozma Béla, Koródy Béla és Hoványi Kornél dr. A Reggeli Hírlapnál indultak Dévényi Miklós dr., Thurzó Nagy László, Damó Oszkár, Földes Lajos, Lőcsei (Lusztig) Elemér, Kun László. 1919 októberében jelent meg először a Magyar Jövő, amely irányvonalát, politikai mentalitását tekintve szakított a miskolci liberális sajtó hagyományaival. Fennmaradását is elsősorban, legalábbis az első években, a miniszterelnökség sajtóosztálya által átutalt összegek biztosították. Ami a lap belső munkatársait illeti, azok többnyire a volt, már korábban is megjelenő liberális lapok egykori — természetesen keresztény — újságírói közül kerültek ki. Ennél a lapnál kezdte újságírói pályafutását pl. Hubay Kálmán, a későbbi nyilasvezér és Kozma Ferenc, aki a Horthykorszak Miskolcának egyik prominens jobboldali politikai személyiségévé nőtte ki magát, és csak a 30-as években a kisgazdákkal fenntartott kapcsolatainak köszönhette, hogy 1945 után egyízben a Nemzeti Bizottság elnöke lett. Bár az egyes lapok élén elég gyakran változtak a főszerkesztők, a laptulajdonos pénzcsoportok, klikkek, pártok, stb., gyakori változásait követve, a vezető munkatársi gárda meglehetősen stabil volt. Ennek a vezető újságíró, munkatársi gárdának tekintélyes része ún. „politikus-ügyvéd-újságíró" volt, akik a sajtó- és hírlapírás mellett „jóimenő" ügyvédi irodával (mások magas hivatali ranggal, tanári állással), kiterjedt gazdasági, társadalmi és politikai kapcsolatokkal bírtak. Sokan közülük tagjai voltak a város közgyűlésének is (Görgey László, Hoványi Kornél, Láng Lajos, Zsedényi Béla, Bródy Sándor, Händel Vilmos, Damó Oszkár, Duszik Lajos, Putnoki Béla, stb.).