A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Zoltán: Két miskolci szólásmondás

A bekövetkezett változások okai: 1. A régi, felvidékről származó (Kororripa, Resica, stb.) dolgozók leszármazottai nyugdíjba mentek. Gyermekeik, unokáik már —- mind a lakó-, mind a munkahelyen — „csak" magyarul beszélnek. 2. Másfél évtizede az olvasztár, forrasztár és hengerész szakmák utánpótlása az ipari szakmunkásképző intézetek hatáskörébe tartozik. (Addig csak betanított munkásként dolgoztak a legtöbb kohászati munkaterületeken.) Az iskolákban kimondottan a helyes műszaki szakkifejezések alkalmazására nevelik a fiatal szakmunkásokat. 3. Nagy gondot fordít a vállalat a műszaki szakember utánpótlásra, a vezetők és a beosztottak szakmai továbbképzésére. Ennek eredményekónt pl. a harmadik ötéves tervidőszakban 62 mérnökkel, 85 felsőfokú technikussal, 518 középfokú technikussal nőtt a vállalat szakemberállománya. Ök már mellőzik a jövevényszavak alkalmazását. Az előbb ismertetett körülmények egytől-egyig eredményesen járultak hozzá, hogy az elmúlt századból származó műszaki jövevényszavakat magyar szavak váltsák fel. VASS TIBOR Két miskolci szólásmondás 1. Kigyúlt a fejében a négyeslámpa. Miskolcon a gázvilágítást 1882ben vezették be. Az 1900. évi kimutatás szerint városunk utcáit 190 kőolajés 436 gázlámpa világította meg. Ezek közül az utcai lámpák közül különösen nevezetes volt a Városház téren (ma Tanácsház tér) felállított négykarú gázlámpa, népszerűen a négyeslámpa. Találkozási célpont lett, szerelmesek randevúhelye is. „Találkozunk a négyeslámpánál", ennek a mondásnak olyanféle értelme volt a régi miskolciaknál, mint Pesten régen a Nemzeti Színház órája előtt, ott ahol a hatos megáll. Szürkületkor, estefelé kigyúltak a város lámpái, köztük a híres négyeslámpa is. A sötétséget halvány világossága változtató négyeslámpának később átvitt értelme is keletkezett. Ha valaki nehezen értett valamit, de végül mégis rájött, akkor mondták: kigyúlt a fejében a négyeslámpa. Ma ezt a közbeszéd így mondja: leesett a tantusz. E sorok írója tanúja volt a miskolci szólásmondás egy frappáns használatának. Politikai gyűlésen történt, a felszabadulás után. Néhai dr. Rácz Gábor, miskolci ügyvéd, országgyűlési képviselő szónokolt. Világos logikával, szép érveléssel fejtegette a földbirtokot államosító rendeleteket. Egy hallgató, talán kissé emelkedett hangulatban, többször közbekiáltott: ezt nem értem. Rácz Gábort nyilván idegesítette az ismétlődő zavarás, de türtőztette magát, nem reagált a közbeszólásra. Sőt. újabb érvekkel még inkább igyekezett megvilágítani a fon-