A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

Kádas—Murányi—Zimonyi: Tízéves a Napjaink

Tízéves a lNapjaiiik Azon a tájon, ahol az első magyar irodalmi folyóirat, Baróti Szabó Dávid, Kazinczy, Batsányi kassai Magyar Múzeuma megszületett, kevés híján 200 évig váratott magára, hogy egy irodalmi folyóirat 10. évfordulóját megünnepelhessük. Másutt, ha egy lap túljut az első évtizedén, úgy tartják, érdemes felfigyelni rá, mert bebizonyította életképességét. Miskolc hagyománytalan város, „házai felett nem lebegnek a kultúra múzsái és a századok árnyai".

1 Különösképpen az irodalmi folyóiratok és társulások hiányát éreztük. Az irodalmi élet megteremtésére irányuló erőfeszítések korábban legfeljebb a szervezeték és a laptorzók számát szaporították.

2 Ezért nagy évforduló Borsod—Miskolc történetében a Napjaink tizedik születésnapja. Az ünnepben örömünk ágaskodása és horgadása is benne van. Ha más városok folyóiratainak vaskos évjárataira gondolunk, kevésnek érezzük a tíz esztendőt. Jelentősnek viszont, ha az eredményt nézzük. Ma Miskolcon az irodalmi élet integráns részét képező, a többi vidéki folyóirattal egyenértékű és egyenrangú folyóiratot szerkesztünk. A köszöntésre ez teszi méltóvá a Napjainkat, s ezért kíséreljük meg, talán az ünneppel eltúlzott örömmel tízévének a történetét vázolni. Módszerünk A szem nagyobbnak látja a közeli tárgyakat a távolabbinál. Az ítélőerő ugyanúgy növeszti meg a kortársként vizsgált irodalomtörténeti jelenséget. Ezért is választottuk inkább a lapkritikai műfajt. Kutatásunk tárgyát maguk a lapszámok képezték. A majdani részletes irodalomtörténeti vizsgálat előkészületeként az újonnan felfedezett táj első térképének a vázlatosságával rögzítettük, amit a 117 lapszámból kiolvastunk.

3 Irattári anyagot nem használtunk, levéltári kutatást sem végeztünk, igaz, nem is tehettük, mert jelenleg nincs levéltárban sem a Napjaink, sem az előtte megjelent folyóiratok anyaga, a Herman Ottó Múzeum pedig nem rendelkezik a mai időszakra vonatkozó irodalmi gyűjteménnyel. (Ezért — míg most a múltbeli hagyománytalanság súlyát érezzük — a jövőt attól féltjük, nehogy a jelenünk elvesszen számára!) Olykor azonban el-elrugaszkodtunk a lapkritikától, s az elemzésünket kiterjesztettük olyan kérdésekre is, amelyhez módszerünk kevés volt ugyan, de amelyről egy távolabbi irodalomtörténeti elemzés segítése érdekében le nem mondhattunk. Ezért kíséreltük meg a témát elemzőbben feltárva a Napjaink helyét a miskolci és a magyar irodalmi élet folyamaában keresni.