A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Gyallog, szekéren, gyorskocsin, vonaton Miskolcról Pestre

valának a' tárgyak, s' az emberek kiismerhetők. Az út mellett kimért távolságban őrházak vágynak, mellyeknek lakói a' vasútra felügyelni tartoznak, 's a' bajt az érkező kocsi kormányzóknak bizonyos jel által értésekre adni. Most karjok kinyújtásával jelenték, hogy bátran haladhatunk. A' földeken szántó lovak a' gőzgép zajától megrémülve futni akartak, ha gazdáik fel nem tartják őket. Egy helyen megállíttatván kocsi vonalunk, az út mellett eső kútból a' géphez alkalmazható csővén víz vezettetett be. A' beszéd csak fülbe kiáltva volt érthető. A' gőzkocsi csak olly úton járhatván, melly mindenütt egyforma emelkedettségű, é miatt az útban eső partok átvágatnak. Mi is mentünk ily átvágott helyen, melly be volt botolva, hogy a' barmok által vont szekerek felette elmehessenek. Ezek, és az emberek átjárhatása végett néhol a' vasút alatt van átvágva az út."

19 A vasút feletti első csodálkozást csak évek múlva követi Miskolcon a vasút maga. Igaz ugyan, hogy már 1838-ban, tehát az iménti naplórészlet születése előtti esztendőben egy gazdag miskolci polgár, aki mellesleg a gyorskocsi társaság egyik legfőbb részvényese is, Lichenstein József cikket ír abban az ügyben, hogy Miskolcot is kapcsolják be a Pest— debreceni vasútvonalba.

20 A miskolci honatyák azonban, s a gazdag miskolci polgárok csak 1846-ban üléseztek először abban az ügyben, hogy városunk is kapcsolódjék be a legfontosabb vasúti vonalba.

21 A többszörösen módosított terv után a miskolciak számára csak annyi maradt, hogy Debrecenből, Nyíregyházán át, szárnyvonalat építettek Miskolcig. 1859. május 24-én indult az első vonat Miskolcról Debrecen felé.

22 Negyedik naplóírónk, Szűcs Sámuel,

2

'

1 az idősebb Szűcs Sámuel fia, valamint Miklós testvérbátyja ad hírt a rendkívül kanyargós, sok vargabetűvel tarkított út menetidejéről. Méltán írja le kissé csalódva: ,,A' reggeli vonattal 8 óra tájban indultam Miskolczról, és csak esti 10 óra körül értem Pestre."

24 Érthető ez a csalódott hang, hiszen a gyorskocsi 22 óra alatt, a vonat, a kor vívmánya 14 óra alatt szállította Pestre az utast. Az útvonal eléggé bonyolult volt. Ekkor, még ha Pestre akart valaki vonattal utazni, érintenie kellett Szerencset, Nyíregyházát, Debrecent, Püspökladányt és Ceglédet. A mai 190 kilométer helyett 362 kilométert kellett utaznia. A vonatjárat rendszeressé vált. Az időjárás viszontagságainak azonban még a vasút is ki volt ebben az időben téve. Jellemző éppen Szűcs Sámuelnek az iménti pesti utazása ebből a szempontból. Pestre még csak viszonylagosan gyorsan feljutott, Pestről visszafelé azonban már jócskán megtréfálta az idő, ha ugyan lehet tréfának nevezni az efféle kellemetlenségeket. 1867. december 21-én reggel indul Pestről, Cegléden át, Debrecent is útbaejtve Miskolcra, haza. Estére még csak Debrecenbe ért, s táviratozott is haza, hogy hamarosan megérkezik, a tervből azonban nem lett semmi. ,,A' nagy mérvben szakadó hóban és erős hófuvatokban Király Telek és Nyíregyháza között az egész vonat fennakadt. Eleinte azt hittük, hogy a' bajból majd csak kimenekülünk, azonban besetétedvén, végre síri csend állván be, láttuk, hogy az éjjet is itt keilend töltenünk. Szerencsére olly coupéba jutván, melly telve volt, ezen felül a' szomszéd coupé sem lévén tőlünk teljesen elválasztva, a kölcsönös szenvedés megenyhíté bajunkat. Csak egy úrhölgy volt köztünk kétségbe