A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A tarcali „Piéta"

az a fontos itt, hogy az ábrázolt pillanat a keresztről való levétel után közvetlenül vagy a sírba helyezést megelőzően következik be, hanem az, hogy a kifejezhetetlen bánattól összetört, magára maradt édesanya a veszteségének a valóságos jelét látja, a fiát búcsúztatja, siratja. A magárahagyottságot, a megoszthatatlan bánatot a kétalakos csoport sokkal hitelesebben fejezheti ki. Ezt ismerte fel Michelangelo, aki 23 éves korában — 1498-ban — megalkotta a római Szent Péter székesegyházban található, 1,75 méter magas, tehát életnagyságú márványszobrát, melynél megoldja a kontúr zártságának megőrzését, egyensúlyba hozza az ülő alak függőleges és a fekvő vízszintes testtartását. Miként Johannes Jahn írja

13

: „Michelangelo megoldja ezt azzal, hogy Krisztus felsőtestét kissé megemeli, alsó lábszárait pedig csaknem, vagy teljesen függőleges helyzetbe hozza. így a fekvő alak alig töri át az ülő körvonalát, annál kevésbé, mivel ez utóbbinak a ruhaszövet dús tömegéből alkotott széles bázisa van." Ebben az időben — a szoborcsoport elhelyezésétől is függően — még a legkiválóbb szobrászok is több más szoborral veszik körül a halott Krisztust és őt sirató anyját. A nagyszámú példa közül akár Wit Stwosz (1438—1533) krakkói szárnyasoltára 1477-ben készült „Krisztus siratása" részletét említjük, ahol hétalakos kompozíció középpontja a tulajdonképpeni Pietá. akár — az 1. képen is látható — raguzai (dubrovniki) Pietát, amely a Ferenc-rendiek templomának szinte egyetlen külső ékessége, a gótikus főkapu fölött, gazdag kereteléssel és díszekkel körülvetten elhelyezve. Ez utóbbinál öt szobor található: a kereteléssel körülvett szoborcsoport mindkét oldalán és középpontja felett is egy-egy azonos nagyságú szobor található. (Peter és Leonard Petrovic alkotásai 1498-ból.) A kassai dóm nyugati főkapuja fölött ugyancsak gótikus ornamentikával kereteit, Pieta-csoport látható, ahol a két főalakot hárman veszik közre, de felettük is kialakított a XV. századi művész egy szoborcsoportot. Magyarországon a gótikus időszakból elsősorban a Felvidéken és főleg fából faragott Pieták találhatók. így: Szepesmindszenten 1420—1440-ből; a Liptó megyei Háromszécsen 1500—1520. közötti évekből

1

"

1 stb., de van egy különösen szép emlékünk a Dunántúlról is, az úgynevezett „Keszthelyi Pietá", mely 1500 körül készült. Ez a 85 cm-es, hársfából készült szobor a Szépművészeti Múzeumban található. Kompozíciója igen sok tekintetben hasonlít a korai Michelangelo-i Pietához, de a részletmegoldások mások. Hazánk jelenlegi területén főleg a barokk stílus különböző időszakaiból származó Pietákat találunk, elsősorban a dunántúli részeken, GyőrSopron megyében. A XVIII. századi — fából készült — Pietáink közül említésre méltó a zirci Pieta-csoport és a vitnyédi Pieta-csoport. Az előbbi Zircen, az utóbbi Esztergomban a Keresztény-Múzeumban található. A hivatalos műemléki jegyzékekben 24 védett Pietát találunk, elsősorban kőszobrokat. Ezek közül XVII. századi a Fertőszentmiklóson (1646.), a Nagylózson, Páliban (1690.), Jászberényben (Alkotmány utca 70. és Kőkép utca 19—23. sz. házak előtt, mindkettő 1699-ből), Zalaegerszegen, Sopronbánfalván (1685.), Pécsett (1691.) levő, XVIII. századi a Nagycenken (1714.), Ebergőcön (1720.), Nagykőn (1720.). Zsirán (1725), Veszkényen (1755), Vicán 5.9