A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)
RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: Egy érdekes adat a bükki barlangkutatás hőskorából
Űj kérdés előtt álltak a kutatók a Ballá barlang kőeszközei tekintetében. Hillebrand az első pillanatra felismerte azokon a moustieri-aurignaci technológiát. Itt főleg a moustieri elemeken van a hangsúly. Viszont Kadic megjegyzése is helytálló volt, amikor ő azokat olyannak minősítette, amilyeneket a Szeletában találtak. Itt Kadic nyilván a korai szeletai kőeszközökre célzott. Hozzá tartozik a magyar paleolitkutatás történetéhez, hogy a Szeleta kőeszközeit, a fejlett szeletai ipar művészi tökéletességgel kidolgozott lándzsahegyei alapján a franciaországi szolutréi kultúrával hozták kapcsolatba és azt az irodalomban mint szolutréi kultúrát, annak magyar változatát emlegették. Az 1950-es években azonban bebizonyosodott, hogy a szeletai kultúra a franciaországitól függetlenül alakult ki. 191 l-ben Hillebrand és Kadic még nem tudhatták, hogy a Bükkhegység néhány barlangja a moustieri kultúrát hordozó neandervölgyi ősembernek is tanyája volt. Nagy meglepetés volt az 1930-as évek elején, Cserépfalu határában feltárt Subalyuk barlang nagy jelentőségű leletegyüttese. Itt két, egymástól független moustieri kultúrréteget találtak. A felsőből származnak azok a csontmaradványok, melyek két neandervölgyi ősembertől származnak. A barlang gazdag kőeszközkészlete döntően moustierinek bizonyult. A moustieri és a kora szeletai kultúra viszonyával az 1968-ban elhunyt igen kiváló ősemberkutatónk, dr. Vértes László foglalkozott igen behatóan és az ő sokrétű, igen gondos vizsgálatai alapján bizonyítottnak vehető a kora szeletai kultúrának a hazai moustierihez kötődő kapcsolata. Az itt közölt levelezőlap annak a két tudósnak kezevonását őrizte meg, akik a Herman Ottó által kijelölt úton haladva a magyar ősemberkutatást nemzetközi hírnévre emelték. Egész munkásságuk alatt szoros kapcsolatban álltak a Borsod-Miskolci Múzeummal. Ez a pár sor legyen kegyeletes visszaemlékezés rájuk. SAÂD ANDOR