A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zbornik Slovenského Národného Múzea — Ethnografia, 1909., 1970., 1971. kötete (M. M.)

3. Önálló néprajzi tanulmányok, 4. A néprajzi muzeológia problémái, 5. Múzeumi gyűjtőutak, tanulmányutak, gyűjtemények ismertetése, 6. Varia, (levéltári adalékok, középkori ásatások beszámolói, hírek, jubileumok, beszámolók, könyvismertetések stb.). Az említett három évfolyam ismertetése során szóvá kell tennünk, hogy az egyes kötetek tematikailag elkülönülnek egymástól; így pl. az 1969. kötet a Szlovák Nemzeti Múzeum keretében újonnan szervezendő és alakuló Szabadtéri Múzeum (a Szlovák Népi Építkezés Múzeuma) problémáival foglalkozik. Az 1970. évfolyamot a múzeum igazgatósága D. Jurkovic emlékének szenteli. Ebben az évfolyamban több kiváló folklorista, történész jubileumáról is történik megemlékezés. A szlovák néprajztudomány történetének rovatában igen figyelemre méltó résztanulmányokat olvashatunk. így pl. J. Horák, a csehszlovák folkloristák nesztora az 1969-i kötetben a szláv népek szolidaritásának a kialakulásáról és fejlődés-folyamatáról tájékoztat. Az 1971. évfolyamban A. Polonec A. Kmetnek (a szlovák múzeumügy megalapítójának) és A. Halasának az 1895. évi prágai cseh-szláv néprajzi kiállításon való együttműködését dolgozza fel. A szóban forgó múzeumi évkönyvek mindhárom évfolyamában a népi építkezés rovata a legterjedelmesebb. A rendelkezésre álló 900 oldalnyi terjedelemből mintegy 478 nyomtatott oldal (17 ív) a népi építkezés problémáival és annak anyagával foglalkozik. (Ebbe pl. nem számítottuk bele a népi építkezésről szóló ismertetéseket, a külföldi szabadtéri múzeumokat ismertető beszámolókat.) Ez a különös érdeklődés azzal magyarázható, hogy ma Szlovákiában a hagyományos lakáskultúra óriási változásokon megy keresztül, s a néprajzosoknak most nagyon igyekezniök kell —, hogy az egykori szlovák építkezés hagyományait a jövő számára megmentsék. Ebben a rovatban (éppen a szabadtéri múzeumnak szentelt kötetben), A. Polonec a krónikaíró hűségével összefoglalja a népi építkezés emlékeinek összegyűjtendő feladatait. Számba veszi az ország építkezési tájait, kijelöli a kutatópontok helyét. Rámutat a gyűjtőmunka elindulására, a tervek pénzügyi és időbeli megvalósításának lehetőségeire, a terepmunka során előállott nehézségekre, azok leküzdésének módjára. (Igen tanulságos beszámoló metodikai szempontból is!) Ugyanebben a kötetben (1969) J. Kantár a szabadtéri múzeumi terv első lépéseiről tájékoztatja az olvasókat, ismerteti az árvái (Orava) objektumoknak felmérési, pénzügyi, szétszedési, szállítási, konzerválási, rekonstruálási, újbóli összeállítási gondjait és szerzett tapasztalatait. Ezeket a leírásokat igen szemléltetően egészíti J. Janusz építészmérnöknek és tervezőnek „technikai szakembernek" a végzendő feladatokkal összefüggő praktikus munkákról szóló beszámolója és kommentárja. A múzeumi évkönyvek harmadik rovata az önálló néprajzi tanulmányokat foglalja magában. Elmondhatjuk róla —, hogy ebben a rovatban olvashatók a múzeumi kutatók tudományos dolgozatai. Ez a rovat az évkönyvek legfontosabb rovata, ez foglalja el az évkönyvek terjedelmének 70%-át. Itt újra találkozunk a népi építkezés témáját érintő tanulmányokig