A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPMŰVELÉSI ÉLETÜNKBŐL - Kováts Dániel: A sátoraljaújhelyi Kazinczy Kör tíz éve

nak fő törvényeivel". E törvényszerűségek élményszerű felismerését a cselekvő jellegű gyűjtőnkutató munka sokszorosan erősíti, emellett ma­radandó módon szilárdítja a hazához, társadalmunkhoz, az emberi kö­zösségekhez fűződő szálakat, az alkotó jellegű munka jó érzésével járul hozzá a személyiség formálódásához; épp a problematikus serdülőkor­ban ad tartalmas élményeket, hasznos ismereteket, A komplex tevékeny­ség megfelel az életkori sajátosságoknak, sokszínű programra ad lehető­séget. Az ifjúság honismereti tevékenységének pedagógiai jelentősége mel­lett a szaktudományok szempontjából is értéke van. A Pápán 1970-ben rendezett országos konferencia is felhívja erre a figyelmet: ,,A honisme­reti szakkörök a hazafias, internacionalista nevelő tevékenység mellett törekedjenek a különböző tudományok segítésére". A Kazinczy-kör működésének első éveiben a néprajzi gyűjtést állí­totta érdeklődése homlokterébe. A Néprajzi Múzeum és a Nyelvtudomá­nyi Intézet országos gyűjtőpályázataira, a KISZ diáknapi néprajzi pályá­zataira készített dolgozatok központilag vagy helyben összeállított útmu­tatók alapján a szakkör egyes tagjainak eredeti helyszíni gyűjtésén ala­pultak, a szülőföld népi kultúrájának egy-egy részkérdését dolgozta fel. E munkák kedvező fogadtatása jelezte számunkra, hogy a tudományt segítő szerepre van is lehetőség. Ugyanakkor arról is meggyőződhettünk, hogy gyűjtőmunkánknak akkor van csak minőségi értéke, haszna, ha a szaktudomány igényeit — tematikában és megbízhatóságban — komo­lyan vesszük. A néprajzi és nyelvjárási kutatásba való bekapcsolódásra elsősorban az ösztönzött, hogy e téren tisztázottak leginkább a feladatok, a módsze­rek, az igények. A honismereti vizsgálódások más szakterületein (föld­rajz, település- és üzemtörténet, természetismeret, szociográfia, műem­lékvédelem stb.) akkor lendülhet fel az önkéntes munkatársak közremű­ködése, ha az általános tájékoztatók mellett rendszeres és tematikus út­mutatók készülnek. A néprajzi szakemberek 1939 óta teszik ezt, az Etimo­lógiai Adattár önkéntes munkatársaktól származó sok ezer oldalnyi anya­ga ennek köszönhető. A Kazinczy-kör gyűjtőterületére — a Bodrogközre, Hegyközre. Hegy­aljára és a Hernád völgyére — vonatkozóan megfelelő alapművekre, bib­liográfiákra támaszkodhatott, így felmérhettük azokat a témákat, ame­lyekben leghasznosabban járulhatunk hozzá a „fehér foltok" eltünteté­séhez. A témaválasztást — és a kutatópont megválasztását — természe­tesen a kör tagjainak szülő-, illetve lakóhelye, az adatközlők ismeretköre nagymértékben befolyásolja. A néprajzi gyűjtésen belül a tematika gaz­dagságát a jubileumunk alkalmából kiadott Abaúj és Zemplén népéleté­ből című 400 oldalas gyűjteményes kötetünk is szemlélteti. De jelzi azt is, hogy a különböző képességű, szorgalmú gyűjtők más-más színvonalon tudnak feladatuknak eleget tenni. Részfeladatok igényes megoldása után a kör arra vállalkozó tagjai összetettebb téma kidolgozásába kezdenek megfelelő útmutatás mellett, így jöttek létre olyan, a szakemberek által is nagyra értékelt dolgozatok, mint Nagy Éva: Kender- és vászonmunkák a bodrogközi Karcsán, Zsova

Next

/
Thumbnails
Contents