A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Márkus M.: Interetnikus Rákóczi-hagyományok a kárpátaljai népek karácsonyesti vacsorájának étrendjében
években sokan ellátogattak a Jászságba is. Jó munkájúikért szívesen alkalmazták őket a nagybirtokon, de legszívesebben a jászsági kisgazdákhoz jártak. A fenti adatok közlésével elsősorban egy régi interetnikus jellegű karácsonyesti (alkalmi) szokás emlékét kívántuk a néprajzi irodalomban rögzíteni. Ezenkívül fel akartuk hívni a figyelmet arra is, hogy ebben a hagyományban a beregi kárpátukrán lakosságnak csaknem 300 éves „emlékezését" is nyomon követhetjük. Itt tehát nemcsak 2—3, de 8—9 egymást követő nemzedék által közvetített hagyománnyal van dolgunk. 8 A karácsonyesti asztalnál a Rákóczi számára fenntartott „főhely" biztosításában az évszázadokon át elnyomott, társadalmilag és gazdaságilag jelentősen lemaradt kárpátukrán nép szabadságvágyát kell látni. A karácsonyi vacsora e szokásában nem is annyira a táplálkozásnak valamilyen rituális vonása, hanem egy rendezettebb társadalomban való törhetetlen hite. s reménye nyilatkozott meg. MÁRKUS M. JEGYZETEK 1. Ferenczi I.: Rákóczi alakja az abaúj-zempléni néphagyományban. Ethnographie 1960. 389—433. Cs. Pócs É.: Karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre. Népr. Közlemények 1965. 2. Marku* M.: Traclicná Iudová etiketa vianocného stóla, (A karácsonyi asztal hagyományos népi illeme) Vyz. a zdravie, 1969, 268. 3. Cs. Pócs Ê. i. m. 4. Lehoczky T.: Bereg vármegye monográfiája. Ungvár, 1889. II. 241—243. 5. Lásd erről részletesebben a szerzőnek nyomás alatt levő tanulmányában, — Obradny chlieb na vychodnom Slovensku (Rituális kenyér Kelet-Szlovákiában). Megjelenik: Slovensky národopis 1972. 1. sz.-ban. 6. Bogatyrev P.: Polaznik u juznych Slowian, Madjar, Slowiakow, Polaków i Ukrajincow, Lud. Slowian 1937. 21. 7. A szlovák és kárpát-ukrán etnikum táplálkozásának interetnikus jelenségeiről 1. a szerzőnek nyomás alatt levő tanulmányát: „Interetnické prvky v l'udovej strave na okolí Bardejova" — megj. Nővé obzory (Kelet-szlovákiai társadalomtudományi évkönyv), Presov, 1972. 8. A mi adatközlésünk jelentékenyen kitolja a népi emlékezőtehetség határát, amit a magyar és nemzetközi szakirodalom csak 2—3 nemzedékben állapít meg. L. erről részletesebben Ferenczi I. i. m. 215, Katona L: Útmutató a magyar népköltészet gyűjtéséhez. Budapest, 1954, 7. — Ranke, Fr.: A népi elbeszélés határszituációi, MTA. Nyelv- és Irodalomtudományi Közi. XXI. 107. oldal. A nép lörténettudatáról részletesen ír még Dobos I. is: Tarcal története a szóhagyományban. Néprajzi Tanulmányok. Budapest, 1971.