A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodgál Ferenc: A szinpetri kovácsműhely

Helyben nősült és 1928—1952 között itt dolgozott mint kovács. 1945íg mint községi kovács dolgozott, később azonban a községtől bérelte a műhelyt. Amikor a szövetkezet megalakult, elment a diósgyőri gyárba dolgozni, majd a Belspednél dolgozott 11 évet, 1962-ben ment nyugdíjba. Munka a szokásos volt; szántóvasélezés, szekérmunka, lóvasalás. Először a gazdák birtok után fizettek, majd eke után egy véka búza volt. Igen sok gazdának volt itt ökre, azok zúgolódtak, hogy a lovas gazdáknak a kovács többet dolgozik, ezért tértek át arra, hogy eke után fizetnek. Tarifa is volt; ócska patkó 8 fillér, ócska ráf húzás 40 fillér, új 80 fillér stb. Vagy 300 négyszögöl föld is tartozott a műhelyhez és ingyen kapta a lakást, meg a faszenet a munkához. A tanítómestere még fejszét, patkószöget is készített, de ő már nem. A falu igen ragaszkodott a hagyományokhoz. Kiss Mihály 22 évig volt itt kovács és azért hagyta itt a falut, mert a gazdák elkívánták, hogy maga csinálja a patkószöget akkor is. amikor már a többi helyeken az üzletben vásárolták. Elment Perkupára dolgozni. Utána jött ide Ruszó Ferenc, de ő már csak úgy volt hajlandó munkát vállalni, ha a gazdák megvásárolják az üzletben a patkószöget. Meg is vették, mégis otthagyta őket egy év múlva. Ezután került ide Farkas Sándor, aki kiment Kanadába, s legutoljára pedig ő dolgozott itt. Ha „megnyilazták" a lovat, meggyógyította. Kihúzta a szöget a lábából, kimosta a sebet, meleg faggyút öntött rá, csinált egy fedeles patkót és megszűnt a sántaság. Ha a lónak „kupafoga" volt (vagyis valamelyik foga magasabb volt a többinél), nem vette ki, hanem ráspolyt rágatott a lóval, így a fog lekopott. 2. kép. A volt kovácsműhely és kovácslakás 1971-ben.