A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodgál Ferenc: A szinpetri kovácsműhely

valószínűleg a XVIII. században épült, s néhány dunántúli kovácsműheiynél is a XVIII—XIX. századra gondolhatunk.

2 Égy 1846-ban épült lakóház alatt volt a mikófalvi (Heves m.) egykori Göböly-féle kovácsműhely, a gönci kovácsműhelyek között is találunk a XIX. században épültet.'

5 A megyei, községi utasítások a XVIII—XIX. században megszabták, hogy a kovácsműhelyeket — a tűzvészek elkerülése végett — lakóházaktól távol, nagyobb tereken, vízparton, vagy faluvégen kell építeni, de sokszor építettek műhelyt a fontosabb közlekedési útvonalak mellett is. Az Aggtelek felé vezető főútvonal mellett épült a Szinpetriben levő egykori községi kovácsműhely is, mely népi építészetünk egyik igen szép emléke. Szinpetri az egykori Abaúj megyéhez tartozó kisközség. A lakossága magyar, többnyire református, a lélekszám 1900 körül 380 fő. Ebben az clőben földműveléssel foglalkoztak. A falun végigsétáló idegennek feltűnaek a szépen díszített oromfalas lakóépületek. A kőből épült, cseréptetős lakóházak többnyire háromosztatúak; a régi házakon vakolatdíszítéssel az építés ideje, a tulajdonos nevének kezdőbetűi, stilizált levéldíszítés látható. A ma meglevő legrégibb díszített házorom 1969-ből, a legutolsó 1913ból való. Szépen díszített az egykori községi kovácsműhely is. A kovácsműhely és kovácslakás a Dózsa György u. 79. szám alatt volt. Építésének idejére már a legöregebb lakosok sem emlékeznek. Valószínűleg kovácsműhely állhatott itt régen, hiszen ez a hely erre igen alkalmas volt. Az egykori műhelyt 1880-ban átépítették, legalábbis erre utal a régi kovácslakáson meglevő évszám. (1. kép.) A község tulajdonában állt az egykori műhely, kovácslakás, színke és istálló. Az istállóban a kovács tehenet tartott, a „szinke" a faszén tartására szolgált. A műhelyben végezték a különféle kovácsmunkát, s egy szoba szolgált lakásnak. Az egész épületet annak idején rakott kőből építették, kb. 40 cm vastag falakkal. A műhelyt a község bírája, Doszpoly János építette 1880-ban, az oromfalon máig is rajta van a neve kezdőbetűje: D. J. B., valamint az 1880-as évszámok és egy csípőfogó, körömkés, patkó és két lóvasaló kalapács. Kb. 1910-ig fazsindely fedte a tetejét, de a bíró fia, aki ugyancsak bíró volt. átfedette cseréppel. A padlásra kívülről lehetett létrával felmenni. Elöl az oromfalon két téglalap alakú szellőzőablak van, s az oromfal alsó részét mintegy egyenlő szárú háromszöget valamikor bizonyára ugyancsak vakolatdíszes perem zárhatta le A mai épületnek az utca felöl van a bejárata, egy faajtón keresztül egy kb. 5x4 méteres helyiségbe jutunk. Legutóbb már itt volt a műhely, s innen nyílott egy ajtó a szobába. A szobában egy ablak az utca felé. két kis ablak pedig a szomszéd telekre néz. Az egykori műhelyből még egy ajtó nyílott a „szinkébe", ezt azonban elfalazták. Az épületet 1952-ig használták kovácsműhelynek, egy részét átépítették MÁVAUT-váróteremnek, a volt kovácslakást pedig a Földművesszövetkezet jelenleg is raktárnak használja. Azóta a helyiséget lebetonozták, a padlásdeszkák egy részét kicserélték (2. kép). A lakosok úgy emlékeznek vissza, hogy itt mindig a község által fogadott kovácsok dolgoztak. A század elején november elsején álltak a kovácsok munkába. A bíró gyűlést hívott össze, s azon fogadták fel a kováid