A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Gyümölcsfeldolgozás Filkeházán

zad végén még kizárólag szilvából főzték a lekvárt, az 1940-es évektől viszont magában ritkán főzik, almát kevernek hozzá. A szilvától tartósabb, az almától simább lesz a lekvár. A lekvárfőzések ideje október. Jó lekvárt csak kellően megérett szilvából lehet készíteni, ezért akkor szedik le, amikor „már kezd ráncosodni a bőre". A szilvafajták közül legelterjedtebb a börtönei, bercenci (besztercei), ebből jó lekvárt főzni, mert könnyen elválik a magjától. A szilvát kosarakba és nagyobb edényekbe szedik a főzés előtt 2—3 nappal. A munkában az egész család részt vesz, a férfiak rázzák a fát, majd az asszonyokkal együtt szedik fel a gyümölcsöt. Almából csak a hullottakat használják fel. Az elsőház (szoba) földjére öntötték a szilvát, hogy alaposan megpuhuljon, ha elég érettnek találták, tekenőkben és kosarakban tárolták a főzésig. Főzés előtt a magot ki kell szedni a szilvából, az almát pedig megpucolják és kivágják a magházát. Ezt a lekvárfőzés előtti este végezték a nők. Meghívták a rokonokat, szomszédokat, mert a család nem tudta volna egyedül elvégezni, másrészt pedig jó alkalom volt a beszélgetésre, társas összejövetelekre. A szilvamag kiszedését gab dúsításnak, gabdzsilásnak, kabdzsitásnak nevezik. A meghívottak a házi munkák (fejés) elvégzése után, 7 óra körül érkeznek. A gabdzsitás a konyhában történik, régebben azonban ilyenkor már az első házban laktak, így ezt a munkát is itt végezték.. Amig az asszonyok megérkeznek, a gazdasszony mindent elkészít, a szoba közepére egy üres dagasztó tekenői helyeznek, ebbe teszik majd a kigabdzsilt szilvát. A kiszedett magnak vedret vagy kosarat tesznek mellé. Összeszedik a ház minden edényét, főleg a tálakat, amibe maid mindenki szed magának a középre rakott szilvából, ha nincs elegendő tál a háznál megkérnek néhány asszonyt, hogy hozzanak magukkal. A szilvát egy másik teknőben szintén középre teszik és vízzel leöntik, megmossák. A gabdzsitást rögtön megkezdik, ha valamelyik asszony vagy lány megérkezik. A vendéget a teknők közé rakott lócára vagy a magával hozott sámellire ültetik, a háziasszony ad neki egy tál szilvát és a család is megkezdi a munkát. A család minden tagja részt vesz a gabdzsitásban, viszont csak nőket hívnak meg. A szilvát kettétörik, kiveszik a magot és a tálban hagyják, a szilvát pedig a kenyérdagasztó teknőbe dobják. Ha a tál megtelt maggal, a középre helyezett kosárba, vödörbe öntik. A gabdzsitás mancsos (piszkos) munka, ezért a tálba is tesznek vizet, hogy közben meg tudják mosni a kezüket. Munka közben beszélgetnek és az idősebbek meséit hallgatják, ha eladó lány volt a háznál, még a legények is eljöttek és szórakoztak a lányokkal. A szilvából, almából mindenki annyit ehet, amennyi jólesik. A meghívottakat a végén mindenütt megkínálják egy pohár pálinkával, csőrögével vagy egyéb süteménnyel. A két világháború között még jellegzetes étel volt erre az alkalomra a mákos kukorica. A lemorzsolt kukoricát megfőzték, darált mákkal keverték össze és cukorral hintették le. A közös tálba tett kukoricából mindenki szedett egy tányérral és kanállal ették meg. Egy alkalomra egész fazékkal főztek, mert ebből sok fogyott. Amelyik családnál nem termett mák, lángossál és taksával kínálták meg a gabdzsitókat. A laksát aludttejjel és szódabikarbónával puhára összegyúrt lisztből nyújtották el és a masinán (tűzhely)