A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A karcsai bocskor

maszár nem aggyá ki, akkor egy pár csizmaszárbul egy pár bocskor vóut. A fejet, meg ami leesett belőülle, az a kicsi azt visszaadtam ha kellett, de ha mán nem kelletett, akkor ottmaradt nekem. Mikor a csizmaszárat levágtam a fejrül, akkor ha a szár varrott vóut, a varrásnál kettéhasítottam, oszt kilöktem a bélést belőülle. Akkor osztán előülvettem a szerszámokat, a kést meg a fatőürököt. (Ez egy simára kidogozott 15—20 cm hosszú gömbölyű fa, az egyik vége hegyes, itt az átmérő 0,5 cm, a másik vége pedig 2—3 cm átmérőjű.) A késemen meg vóut jegyezve a bocskor szélessége úgy, hogy errül tudtam mindég, hogy milyen széless bűr kell. Mer mikor megláttam a csináltató lábát, hogy milyen széless, hát az enyim után gondoltam, hogy az enyim negyvenkettes, hát az övé nagyobb vagy kisebb. No, oszt akkor hozzáfogtam, osztán megjegyeztem mind a négy sarkát a bűrnek, oszt a késsel kiszabtam. Egy kiskorig tartott csak egy pár bocskort kiszabni. A kiszabás után a bűrt körülvágtam, lehasítottam rulla egy ujjnyi széless szíjat úgy, hogy az óuránál a szíj rajtamaradt. Akkor osztán hozzáfogtam, oszt az ujjamközt tartva a kést körül kilyuggáltam. Mikor kilyuggáltam az eggyik végit, a másikot, meg az óudalát, akkor hozzáfogtam a fatőürökkel, oszt húztam össze, vagyis a szíjat a lyukakba befűztem. Mindég az óuránál kezdtem, előüször azt húztam össze. Mikor összehúztam az óurát szépen, ahogy kellett, akkor óudalról megint felhajtottam, oszt az óudalát is ráncra szedtem (1—2. kép). 1. kép. Bocskorfűzés. Karcsa 2. kép. A bocskor egyengetése