A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A karcsai bocskor

4. Fényes E.: Magyarország geographiai szótára. IV. Pesten, 1851, 326. 5. Fényes i. m. II. 214. 6. Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Gyűjteménye, ltsz: 71. 1 73. 7. Für i. m. 280. 8. Für i. m. 280. 9. Balogh I.: Szabolcs megyei pásztorösszeírás 1796-ból. Ethn. LXX (1959) 298.; Fél E.—

Hof er T.: Az átányi gazdálkodás ágai. Néprajzi Közvélemények VT/2. Bp., 1961. 174.; Györffy I.: A matyók mezőgazdasága. Népünk és Nyelvünk VI (1934) 1—-8. 63—71.; Vö: Szabadfalvi J.: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. In: Műveltség és Hagyomány XII. Debrecen, 1970. 98. 10. Vö: Szabadfalvi i. m. 83—120. 11. Bene, Zs..- Die Schafzucht und die Verarbeitung der Schafmilch auf dem Gebiet des Cserehát (Nordostungarn). In: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Bp., 1961. 559—579.; Paládi—Kovács A.: A keleti palócok pásztorkodása. In: Műveltség és Hagyomány VII. Debrecen, 1965. 48—51. A karcsai bocskor Korunk ipari fejlődése sok új dolgot hoz létre. Az új dolgok terjedésének hatására viszont a régiek eltűnnek, használatuk feleslegessé válik. Egy ideig még emlékeznek rá, azonban az idő lassan még az emlékezetből is kitörli. Eltűnnek lassan a paraszti gazdálkodás eszközei, a háztartás edényei, de így van ez a ruházat egyes darabjaival is. Kevesen tudják ma már megmondani, hogy milyen viseletdarab volt nem is olyan régen a hátraszorító, a ráncoska, a litya. Pedig nem is olyan régen, egy negyedszázaddal ezelőtt, ezek még általánosan ismert ruhadarabok voltak. Ugyanígy vagyunk néhány lábbelifajtával is, bár annak idején éppen a lábbelikből volt a legkevesebb a parasztcsaládoknál. Egy ilyen lábbelinek, a két évtizeddel ezelőtt még mindenki által ismert és viselt — bocskornak a leírását, készítési módját szeretném most közreadni, megmenteni a feledéstől. A bocskor a paraszti életmód igen fontos lábbeliviselete volt. Történelmünkben hosszú ideig volt olyan szakasz, amikor a parasztembernek ez volt, ez lehetett az egyetlen lábbelije, csak ezt viselhette, mivel a csizma a nemesség viselete volt, s a törvény eltiltotta a parasztot annak viselésétől. így azután érthető, hogy a bocskor annyira elterjedt a hosszú időszak alatt, hogy általános lábbeliviseletnek számított a köznapokon. Jó is volt, mert könnyű nyugodalmas lábbeli volt. A határban, a mezei munkánál meg egyenesen nélkülözhetetlen. Szükség is volt rá, mert a csizma, bakancs és cipő csak téli és ünnepi viselet lehetett, meg kellett kímélni, sok pénzbe került, és pénzből pedig mindig kevés jutott a parasztember kezébe. Ezért ezeket a lábbeliket csak télen és ünnepeken viselték. Ha városba mentek, a csizma is, a cipő is összekötve, a vállon tette meg az utat a város széléig, csak ott húzták lábra. Tavasztól-őszig pedig csak ünnepnap délig viselték ezeket a lábbeliket.