A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sándor: Tiszakeszi juhászok szerződése egy zilizi földesúrral

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK Tiszakeszi juhászok szerződése e»y zilizi földesúrral A magyar juhtenyésztés történetének fénykora az a kereken száz esztendő, amely a 18. század közepétől a 19. század közepéig tartott. Az a fejlődés, amely ez időszakban juhtenyésztésünket jellemezte, példa nélkül áll a magyar állattenyésztés történetében. Az ipari forradalom nyomán jelentkező rendkívüli mértékű nyersanyagkereslet, a gyapjú árának „mértéktelen" emelkedése az egész ország érdeklődésének gyújtópontjába állította a juhtenyésztést. A gyapjú termelési költsége Magyarországon ekkor hihetetlenül alacsony volt. A más állatok által nem hasznosítható legelőket, a tarlókat, ugarokat legeltetik a juhokkal, s ezek úgyszólván ingyen élnek. A téli tartást pedig rossz minőségű szénával, szalmával oldották meg, melyek értéke messze elmaradt a magas gyapjúáraktól. A juhok számára a legelőn emelt építmények általában kezdetlegesek voltak, s így nem emelték a termelés alacsony költségeit. „Minthogy a gyapjú a leginkább értékesíthető mezőgazdasági termékek közé tartozik, az urasági birkanyájak egyre-másra elszaporodnak. Előbb a puszták füvét árasztják el, majd a közös legelőn is megjelennek, s kiszorítják onnan a parasztok lábasjószágait."

1 Bár konkrét adatokkal a 18. század végéről nem rendelkezünk, valószínűen érvényesnek tarthatjuk a 19. század végét jellemző állapotot; azt ugyanis, hogy az állatállomány döntő hányadát a kisüzemek tartották el, kivéve a legextenzívebb tartásmódot kívánó juhállományt, amelynek nagyobb részét a nagybirtokok mondhatták sajátjuknak.Az alábbiakban bemutatunk egy 1792-ből származó szerződést, mely egy zilizi (Borsod megyebeli) földesúr, Tőrös Tamás és három tiszakeszi juhász között — a juhtartás nagy konjunktúrája idején — jött létre. Ziliz, amelynek egy része a Tőrös örökösöké volt, a Bódva folyónak Kis Bódva nevet viselő ágához közel fekvő falu. Legelőviszonyairól Tőrös Zsigmond örököseinek 1782. május 29-én kelt osztálylevelébőF a következőket tudjuk meg: „ .... a minket illető Zilizi Erdőt... a mai napon a közönséges Mappa szerint. . . három tertiákra exscindaltattuk, s következésképen reá nyilat húztunk vele felosztoztunk ekképpen. Elsőbenis én Oroszlanosy Tőrös Kata ki húztam egy nyilat, amely a Faluba levő az az intra et extra villaneitasomhoz képest egy tertiábul álló a mellyis neveztetik a Cseres Erdőnek. Annakutánna én Oroszlanosy Tőrös Tamás ki húztam a másik nyilat a mellyis a Faluba és a Falun kívül levő birtokomhoz képest két tertiákbúl álló Tarhonya nevezetű Erdő az Ördög Oszlásig.