A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: Teleki Blanka kufsteini várfogsága és szobor önportréi

álló női alak magassága a cinkotai szobornál is 26 cm, a talpazat magassága 3 cm. Kérdés már most, hol készíthette Teleki Blanka az imént ismertetett két önportréját? A Neugebaudéban aligha. Nemcsak Leövey Klára jegyzeteiből, hanem br. Vay Miklós naplójából is fogalmat alkothatunk az itteni fogság szigorúságáról, melyet a súlyos vádakkal terhelt Teleki Blankával és Leövey Klárával szemben alklamaztak.

1 Mindennaposak voltak a botozások, kivégzések a megtorlásoknak ebben a fékeveszett korszakában. Br. Vay Miklós írja, hogy az ő 1852 aug. 16-tól szept. 18-ig tartó ottani fogsága ideje alatt két ízben is összegyűlt a tömeg a Neugebaude előtt Teleki Blanka kivégzésének hírére. Másodízben a felizgatott tömeget katonásaggal tudták csak feloszlatni. Ha egybevetjük a mondottakat Leövey Klára jegyzeteivel, melyeket P. Szathmáry Károlynak Teleki Blankáról írott, könyve számára készített, akkor kizártnak tarthatjuk azt, hogy az önportrékat Teleki Blanka a Neugebaudéban készítette. Bizonyítottnak vehetjük azonban, hogy az önportrék Kufsteinben készültek, mégpedig Mercandin alezredes várparancsnoksága alatt. Itteni fogságuk első két hónapja tűrhető volt, mert az emberséges és magyarul is beszélő Nehiba nyug. ezredes enyhíteni igyekezett a rabnők sorsán. Hirtelen halála után sorsuk a legrosszabbra változott, mert utóda, a nyegle, embertelen és magyargyűlölő Kämpf százados könyveiket, író és rajzszereiket elkobozta és a hírhedt, sötét, hideg és nedves Császártoronyba záratta őket. Kämpf annyira ment embertelenségében, hogy a rabnőktől a szabad levegőre való napi 2 órás kijárást is megvonta. Leövey Klárát külön záratta, s így nem is láthatták egymást. Egy ízben egy magyar fogoly katonára 50 botot veretett csupán azért, mert Teleki Blanka véletlenül elejtett kesztyűjét felemelte azért, hogy visszaadhassa neki. A Császártoronyban eltelt majdnem két esztendő ásta alá Teleki Blanka egészségét és kiszabadulása után bekövetkezett korai halálának is ez volt legfőbb oka. Szerencsére Kämpf minden brutalitása ellenére sem lett várparancsnoki minőségben véglegesítve. Utóda, gróf Mercandin alezredes a mellette térparancsnoki tisztséget betöltő Kämpf áskálódásai ellenére is fokozatosan enyhít a rabnők sorsán. A halottsápadttá vált, legyengült foglyokat a Császártoronyból a kedvezőbb Károlytoronyba helyezi, ahol újból megengedte az író és rajzszerek használatát, kézimunkázhattak, lombfűrészmunkát végezhettek, s amint Leövey Klára feljegyzéseiből tudjuk, könyveiket is visszakapták. Teleki Blanka pedig ismét szorgalmasan rajzolt és mintázott agyagból.

2 Értékes adathoz juttatott kutatásaim közben Tauszig Mária miskolci tanárnő, aki a De Gerandó Antónia által vezetett, kolozsvári felső-leányiskola növendéke volt és 1911-ben egy kis életrajzot állított össze Teleki Blankáról, magának De Gerandó Antóniának — Teleki Blanka unokahugának — elbeszélése és Teleki Blankáról írt könyve alapján. A kis életrajz 17. oldalán Tauszig Mária szószerint az alábbiakat írja: „Szerencsére Kämpf nem lett véglegesen kinevezve várparancsnoknak, kegyetlenkedéseiért csupán bárói rangot kapott. A foglyok sorsát Mercan-