A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: Franz Anton Hillebrandt (Hildebrand), a tállyai kertilak és présház tervezője

főurak megbízásából palotákat is tervezett. A keleti oldalon lévő lejáraton át megközelíthető pincében kialakított présházzal rendelkező kerti lak azonban — az északi homlokzat oromzatán lévő és a 2. sz. felvételen bemutatott kettős címer alatti feliratról leolvashatóan — csak 1787-ben épült meg, amikor már a terveztető Grassalkovich Antal régen (1771-ben) elhunyt, s a tervező művész a bécsi Hofbauamt élén áll, császári tanácsos, a birodalom építészeti ügyeinek általános irányításán kívül, mivel 1783 július 14-től az összmonarchia udvari és kincstári építkezéseinek főnökeként — nagy középületek ( a bécsi magyar kancellária, a brünni augusztinus kolostor, stb.) átalakításával, a budai várból Pestre áthelyezett egyetem épületeinek kialakításával, a Pozsonyból Budára kerülő rendi főkormányszervek és hivatalok elhelyezési szükségleteinek biztosításává! foglalkozik, s tiszta, érett barokk terveit más — még mindig ismeretlen építész — valósítja meg Tállyán a már térthódító rokokó behatásainak megfelelően. A terveket megvalósító építész nem változtatott a déli oldal nyílásainak ritmusán, az arányokon, de díszesebb ablakpárkányokat, nagyobb oromzatot alkalmazott és leegyszerűsítette a kerti lejáratot, viszont az északi homlokzaton a középaxisban díszes kapuzatot helyezett el, ezzel szemben az előteret és padlásfeljárókat tartalmazó (az l-es képen látható) középrészt nem ugratta úgy ki a homlokzat síkjából, mint a déli oldalon lévő nagyterem frontális részét. A középfolyosóra fűzött helyiségek kapcsolata, sorolása, fűtőfolyosók elhelyezése, a boltozatok rendszere, stb. magas színvonalú tervezésre utal. Az északi oldalon lévő helyiségek közül háromnak a többitől eltérő boltozata van, s mindez, mind pedig a folyosó többszörös módosítása, a tetőszerkezet, padlástéri nyílások, továbbá a keleti és nyugati ablakok változtatásai korábbi átalakításokra mutatnak. Tekintettel az elmondottakra és arra a körülményre, hogy az eddigi helytörténeti kutatások nem találtak olyan adatokat, melyek F. A. Hillebrandt Borsod, Abaúj, Zemplén megyék területén való tevékenységére utaltak volna, továbbá mivel ő nem vitásan a XVIII. század második felének egyik legjelentősebb osztrák mestere, a hazai építészetnek ezidőtájt — nem csak állásából eredő okok miatt, hanem hatásában is — vezető egyénisége, szükségszerűnek tartom, hogy életrajzát és tevékenységét röviden ugyancsak ismertessem 6 Wolfgang Hillebrand polgári ácsmester fia — Franz Anton — 1719. április 2.-án született Bécsben; nevét következetesen Franz Anton Hillebrandt-nak írja. Anton Erhard Martineiii keresztfia volt, de fiatal korában kapcsolatba került a kor legnagyobb építészeivel is. 1734. január 3-án került a bécsi akadémiára, s ekkor Johann Lucas Hildebrand művészete volt reá nagy hatással, majd midőn az 1730-as évek vége felé hosszabb külföldi útra ment, akkor 1739. és 1740. években Schönborn herceg szolgálatában állva mint építészrajzoló Balthasar Neumann mellett dolgozott. 1741-ben jelentkezett a bécsi erődítési munkálatokhoz; 1742-ben Ravensburg erődítésénél alkalmazták, majd 1745-ben Jadot de Ville Isey császári építész számára elkészítette a bécsi Burg felmérését és utólagos rajzait; 1748-ban a holicsi uradalmi épületek felmérését. 1750. június 6-án