A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Hunyady József: A Miskolci Kódex

megállapítva. Nyelvi tekintetben igen becses és pontos ortográfiájánál fogva is figyelemre méltó nyelvemlékünk papíros-kodex, mely elejétől végéig egy kéztől származik. A könyvkiállításra már bekötve érkezett a töredék, melyet ez alkalomra készítettek. Kék chagrinpapírossal bevont kéregpapírostábla volt. Kívül az első tábla közepére arany betűvel volt nyomtatva: „Isteni gondolatok. XV—XVI. Századbeli." Sajnos 1930-ban ezt a kötést eltávolították és helyette modern bőrkötést készítettek, mely a kézirat korához nem illik. A Vitkovics kódexhez való tartozását legjobban bizonyítják az ötödik lap jobb alsó szélénkésőbbi, de még régi kéztől való elfakult firkálások, melyek magukat is „Probatio Calami"-nak? vallják. Ugyanattól a kéztől erednek, mely a Vitkovics kódexbe is írt. Szeremley József később Tiszadorogmára került, mely már másik egyházkerülethez tartozott. Kutatták, hogy a kézirat honnan került Szeremley birtokába. Egy sajátkezű levelét idézzük, mely így szól: „Sajnos, hogy az eredmény, amit nyomozásom után írhatok alig több a semminél. — Én e töredéket 1872-ben vagy 1873-ban borsodmegyei tiszaszederkényi református lelkész Kiss Gyula rokonomtól kaptam ajándékba, ki azt megérdemlett gonddal őrizte s vele nekem kedveskedni kívánt. Kiss Gyula rokonom, mint tegnap vett levelében írja, e töredéket 1864-ben találta avas pöriratok s levelek közt akkoriban elhalt apósa gömörmegyei