A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNY - Kemenczei Tibor: Az őskor művészetének emlékei a Herman Ottó Múzeumban

16. kép: Madáralakú agyagedény Mezőcsátról Az i. e. 1900-as években keleti, déloroszországi pásztor, s déli, északbalkáni földművelő törzsek foglalták el a Kárpátmedencét. Letelepedésükkel indult meg a bronzkori kultúra kibontakozása. Művészetükben kezdetben a keleti és déli eredetű elemek egyaránt jelentkeztek. Az állattenyésztő, a keleti népesség hozhatta magával a kis állatszobrocskák készítésének szokását, amelyek vallási szertartásoknál áldozatként szerepelhettek. A tibolddaróci korabronzkori településről egész sorozat, szarvasmarhát, lovat, sertést, kutyát ábrázoló kis agyagfigura került elő (14. kép). A korabronzkori művészet déli, balkáni eredetű alkotásai a földművelő kultusszal állnak kapcsolatban. A stilizált, hegedű alakú agyagszobrocska a termékenység istennőjét ábrázolja (15. kép). Mezőcsáton a Pástidomb ásatásakor talált, valószínűleg áldozatoknál használt madáralakú edényt a művészien tömör megfogalmazás jellemzi (16. kép). A bronzkor folyamán a fémművesség fejlődése az élet minden területén éreztette hatását. A kerámiaművességben az edényfelület síkjának spirális és geometrikus, plasztikus és bemélyedő mintákkal való megtörésével új stílust alakítottak ki. Ennek a virágzása az i. e. XVI-XV. századra esik. A Herman Ottó Múzeum leggazdagabb anyaga ebből a korszakból egy Gelejen feltárt temetőből származik. Az edények változatos formaképzése, plasztikus díszítése, fényezett felülete tökéletes összhangban áll (17. kép).