A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNY - Kemenczei Tibor: Az őskor művészetének emlékei a Herman Ottó Múzeumban

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK Az őskor művészetének emlékei a Herman Ottó Múzeumban Az őskor sok ezer éves időszaka alatt több népcsoport élt Borsod területén. Emlékanyagukban számos olyan tárgy van, amely művészi ízlésről, magasfokú formaérzékről tanúskodik. Ezek azonban nem művészi alkotásként készültek, funkciójuk volt, a mindennapi életben használatos tárgyak közé tartoztak. Szépségük, a forma és dísztíés harmóniája, hűen szemlélteti az évezredek előtt itt élt őskori ember fejlett kultúráját. Borsodban a Bükk hegység az ember legkorábbi településterületeihez tartozott Európában. Mintegy 150 000 évvel ezelőtt telepedett meg ott a jégkori ősember. A bükki barlangok legszebb emlékanyaga mintegy 3035 000 évvel ezelőttről származik. A Szeleta barlang csodálatos finomsággal, ügyességgel megformált kő lándzsahegyei esztétikai érzékről, igényről tesznek bizonyságot. Ezek, s a Miskolcon, a Petőfi utcában napvilágrakerült jáspisopál nyílhegy, a Rudas László utcai nagy méretű kőeszközök a miskolci múzeum legismertebb, több régészeti közleményben szereplő őskőkori leletei közé tartoznak. Hozzájuk csatlakozik egy újabb, a mályi agyagbányában talált, hidrokvarcitból készült lándzsahegy (1. kép). Hazánk területén az őskori művészet nagyarányú fejlődése az újkőkorban kezdődött meg. A zord jégkori éghajlat enyhébbre fordulásával lehetővé vált a földművelés. Az életmódban végbement változást az eszközök megváltozása is jelzi, a pattintott kőszerszámok mellett nagy számban készültek csiszolt kőbalták, vésők is. Ekkor fedezte fel az ember az agyagedény készítésének módját. A művészet kibontakozása szorosan összefüggött az életmód átalakulásával. A kerámiaművesség kialakulása igen alkalmas anyagot és technikát nyújtott számára, míg a földműveléshez kapcsolódó vallási elképzelések szellemi ösztönzőerőként hatottak. A hitvilággal kapcsolatos művészi emlékeket a kis agyagszobrocskák, idolok képviselik. Az újkőkori ember vallási elképzeléseiben nagy szerepet töltött be a föld termékenységét biztosító nő istenség hite. A szobrocskák zöme ezt ábrázolja. Múzeumunk egy, a Miskolc-fűtőházi településről előkerült térdeplő női istent ábrázoló kis szobrocskát őriz. Feje sajnos hiányzik, testét, valószínűleg a ruha mintáját utánzó meander díszítés fedi (2. kép). Istenábrázolás része lehet Sajókeresztúrról származó edénytöredék (3. kép). Egy igen hasonló, azonban egész darab Füzesabonyban is előkerült, s annak alapján meg lehet állapítani, hogy egy nagy edény peremén mintáztak meg emberarcot. Az ábrázolás valószínűleg a nagy hombáredényben őrzött termék, gabona felett őrködő istent személyesíti meg. Agyag istenszobrocska lába lehetett, vagy edényt tarthatott egy Mezőkövesden (4. kép 1) és egy Miskolc-repülőtér mellett előkerült emberi lábat ábrázoló töredék is (4. kép 2).